szóval elmentünk az állomásra. persze nem hamarabb, mint 11, addig alapozgattunk, a buli elvileg 10-kor kezdőtött. hát odamentünk, és nem volt semmi, csak a nagy plakát, meg egy csomó ismerős, aki a bulit kereste. jól átvertek minket, gondoltuk. de nem adtuk fel olyan könnyen, így elindultunk a central station másik felébe (aki volt már itt, azt tudja, hogy nagyon nagy az állomás, tényleg), és minél jobban közeledtünk, annál kivehetőbb volt a tucc-tucc.
eleinte egész kevesen voltak, aztán nagyon sokan lettek. de nagy hely is volt hozzá. a zene nem volt rossz, tök jót buliztunk. és hát ugye aznap volt a nagy meccs a belgák és a magyarok között gentben, ahol volt két belga barátunk, és onnan jöttek egyenesen. és ők ugyan belgák (az egyiknek magyar az anyuja), de naaagy magyar zászlókkal szurkoltak a magyaroknak. eme zászlók előkerültek a bulin is. ez csak egy magyarázat ahhoz, ha esetleg nem értenétek a képek alapján, hogy miért is van nálunk zászló.:)
szóval jó volt - így tömören és röviden.
és hogy azóta mi van? tanulás... elkezdődött. úgyhogy most mást nagyon nem is tudok írni. oké-oké, ma pl. kimentünk vagy 15-en kávézni, és nagyon jót beszélgettem a török lánykákkal a vallásukról, erről a kendő dologról; relaxáltunk az egyik órámon ahol az egyik gyakorlaton asszem elaludtam (legalább is van egy naaagy rész, ami kiesik), a másikon meg befordultam, de amúgy tetszett; megkaptam az itt tartózkodáis engedélyem; rádöbbentem, hogy már csak 5 hetem van (sincs), amíg hazamegyek karira.
ugyan már kb. mindenkinek megmutattam ezt a videót, amit a central station aulájában készítettek, de inkább többször, mint egyszer sem.;) https://www.youtube.com/watch?v=7EYAUazLI9k
no és ma ugyanerre a helyre megyek bulizni! valami nagy-nagy tuc-tuc buli lesz, ami ugyebár nem az én stílusom, de a central station-ben lesz!!:) rendezhetnének egyszer vmit a nyugatiban is, hehe.:)
túlestem az első sulis „megmérettetésen” (épp időben, haha). az egyik lengyel fiúval (marcin, az egyetlen ember, akit nagyon-nagyon nem szeretek itt – mondhatni utálok) kellett egy interjút készítenünk egy marokkóból betelepült férfival. aki mellesleg nagyon rosszul beszélt angolul, és olyan alapszavakat nem tudott, mint pl. szülő, de még szerencse, hogy ilyen alapszavakat én tudtam hollandul, és így egész jól megértettük egymást. és ez az interjú alapján kellett egy prezentációt készítenünk, előadnunk, stb. ami amúgy elég jól sikerült, úgyhogy nagy kő esett le a szívemről, eléggé féltem ettől – angolul előadást tartani, huh (még ha csak kb. 20 perceset is, de na). marcin szart az egészre kb, mindent nekem kellett elintéznem, a részletekkel inkább nem traktállak titeket, de nagyon felhúztam magam párszor.
szerdán megnéztük a szépművészetinek végre a modern részét is, ahol az ideiglenes kiállítás vajda lajos képeiből állt össze. (http://www.nol.hu/kult/vajda_lajos_antwerpenben - ha esetleg vkit bővebben érdekelne ez a téma)
levágtam a szlovén barátném, maja haját. ráadásul nem is keveset vágtam belőle, de a lényeg, hogy tetszik neki. meg igazából mindenkinek, nekem is.:)
este a török lányokhoz mentünk vacsizni. csak lányokat hívták meg, ugyanis egy olyan házban laknak, ahol csak muszlin lányok laknak, és nem mindenki tolerálná, hogy fiúk tegyék be a lábukat a házba, ahol már kendő nélkül lehetnek. igen, az első megdöbbenést az okozta, amikor megláttam mervét (két merve van, úgyhogy az egyiket:)) kendő nélkül. az a lány egyszerűen CSODASZÉP!! kendővel is szép, de kiengedett derékig érő fekete hajjal, egyszerűen gyönyörű! tennék fel képet, de megkértek, hogy ne tegyek, mert nem láthatják őket mások így..
a második megdöbbenés a terített asztal volt. ami roskadásig volt kajával, pedig az csak ilyen „kis mellékfogás” volt (erről teszek fel képet), ezen kívül kaptunk még levest, „normális” főételt, és desszertnek baklavát és egy másik török sütit is, aminek elkértem a receptjét, úgyhogy tervbe van véve, hogy otthon csinálok.:)
ami nagyon fura volt eleinte, hogy egy korty alkoholt nem ivott senki egész este, mert ők ugye nem isznak. azon gondolkoztam, hogy mikor volt ilyen utoljára, hogy egy ekkora lakoma mellé nem ittam legalább egy pohár bort vagy valamit. mert a mi kultúránkban ez ugye így megy. és ez megdöbbentő volt nekem. mert azt még csak véletlenül sem mondhatom, hogy a hangulat rovására ment, mert nagyon klasszul éreztük magunkat mindnyájan.
tegnap nagyon szupi dolog történt: megvettük a jegyünket párizsbaaa! :D és a néni, aki kiállította, elrontotta, úgyhogy egy nappal még tovább is maradunk, mint terveztük, így 3 éjszakát fogunk eltölteni ott, az azelőtti hétvégén, hogy hazautazom magyarországra.:) szóval a karácsony előtti párizst fogom látni, és el sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok ettől a gondolattól!!!:)
és ma pedig tudjátok kit láttam? sinterklaast!:))) hát ez nagyon vicces nekem. itt és a hollandoknál mikulás helyett sinterklaas van, aki ilyenkor érkezik meg spanyolországból hajóval! (amúgy török származású…) segítői a zwarte pitek, bolondos fekete manuszok. szóval ma érkezett (képeket hamarosan láthattok róla), és december 6-ig figyelőzik, hogy jók-e a gyerekek, akik persze ennek függvényében kapnak ajándékot. tök nagy felvonulás volt a megérkezése után, még beszédet is mondott a főtéren, de azt már nem hallgattam meg.
spanyolországból, hajóval, hah, ezen nem tudom túltenni magam, pedig már emésztgetem egy ideje (sőt igazából már anikó is mondta, de kicsusszant a fejemből).
bár ezt már legtöbben tudjátok. megnéztük a kötelező dolgokat antwerpenben, katácska főzött nekünk ebédet (répaleves és kagyló, az itteni kedvenceim:)), jenever-eztünk a barátaimmal, és még a parámat is legyőztem, hogy előtte beszéljek angolul, hihi.:) söröztünk, csokiztunk, waffeleztünk, panosoztunk, és kivételesen nem kagylót, hanem halat sütöttem.:)
kec szavaival élve brugge és oostende egy esztétikai katarzis volt (hogy miért, azt a képeken nagyjából látni lehet:) )
buggeben elmentünk a szerelmesek tavához (ehh, de romantikusak vagyunk), felmásztunk a naaagy toronyba (belfort), éééés, láttunk igazi szélmalmot is!! hú, az egyszerűen gyönyörű volt! áh, imádom ezt a várost, tényleg csodaszép, egyszerűen nem tudom megunni!
a tengernél megnéztük a naplementét, egy kicsit ugyan felhős volt az ég, de tényleg nagyon szép volt.
jaj, de történt egy nagyon rossz dolog is: elhagytam az útikönyvemet!:((( pedig ez a legszupibb utikönyv ever!:)
ugyan már magyarországon is szinte mindenki halloweenezik, de itt sokkal nagyobb feneket kerítenek ennek az egésznek. már hetek óta mindenhol tökök vannak, meg boszik, meg ilyesmik, amik a halloweennal járnak. természetesen buliztunk is, és jól be is öltöztünk. mivel nekem a fészbúk azt dobta, hogy vámpír vagyok, vámpírnak készültem. de nem volt túl jó a műfogam, és anélkül annyira nem volt egyértelmű a jelmez, és azt mondták, hogy olyan boszis vagyok, úgyhogy ilyen vámpír-boszi voltam. előtte anették szellemkastélyában gyűltünk, és nagyon klassz jelmezes fényképeket csináltunk. de nem mutatom meg őket. ez a bosszú, amiért nem kommenteltek. így nem olyan izgi blogot írni ám!
halloween másnapján kedvenc evezős társam, alias t. d. zsófia felhívott, hogy jönnek. és jöttek.:) hármacskánn geralddal (így írják?), és lucyval. lucy itt maradt, ő hohé párja. mert eddig is megvolt a gyanúm, hogy hohé fiú, de mostanra már biztos vagyok benne. és azt hiszem bejönnek egymásnak. nem is csodálom, hohé gyönyörű, nagy, erős, mondhatni daliás, lucy pedig olyan kis bimbózó szépség.:)
a régi szép idők emlékére meglátogattul a de muzet és a de vagantot. ittunk jenevert (rózsa ízűt - pfuj, süti krémeset és mandarint), és megkóstoltuk a kopot (?), ami gyakorlatilag vagdalthús.
énekeltünk az utcán még azt mondjákot.:) (ez még elő fog kerülni ebben a bejegyzésben.) olyan spontán találka volt ez, és éppen ettől csudijó.:))
betelt a picasa albumom, úgyhogy már elkezdtem megalkotni a következőt, csak képek nincsenek még fent, a címe pedig: picasaweb.google.com/tocika862. remélem rájöttetek a logikájára, hogy ez a második tocika86 album, csak hogy ne kelljen olyan sokmindent megjegyezni.:)
és a népdalolás. ma volt a közös magyar ebéd megint (a magyarul tanuló diákokkal), és felvetettem, hogy a magyar héten népdalolni is lehetne, és én szívesen tanítanék nekik népdalokat. részleteket még kitaláljuk, de tetszett nekik az ötlet.:) bár egyelőre még nem nagyon van hangom, de dec. elejéig azért még van idő.:) és egyelőre még csak egy dalt találtam ki, amit meg szeretnék nekik tanítani, az pedig a "még azt mondják, ez se szép, az se szép..." :D
drága barátnőim elmentek, ezután én rendes diák módjára beültem órára. ott gyakorlatilag néhány percen belül olyan szarul lettem, hogy igazából fel sem fogtam, mit mesél a néni, aki az órát tartotta. belázasodtam, köhögtem, és kedves anett azzal ijesztegetett, hogy h1n1-em van, biztosan. óra után kaptam póréhagyma krémlevest és teát, ami tuti jót tett, bár ezt akkor még annyira nem éreztem.
tegnap, ugyan már kicsit jobban voltam, de úgy döntöttem, hogy elmegyek orvoshoz, mert hétfőn szünnap lesz, és ha vmi komolyabb, akkor neccesebb azért orvoshoz menni hétvégén, meg ünnepnapon. úgyhogy felhívtam egér doktorurat :) és kértem egy időpontot. bár délután már elgondolkoztam rajta, hogy mégsem megyek el, de ha már időpontom volt, akkor azért mégiscsak kellene..
nincs komolyabb bajom, csak influenza, ami nem is meglepő, mert körülöttem kb. mindenki az. kaptam vmi szirupot, meg új orrspayt, ami nem ér semmit, és ezért az egész procedúráért egy vagyont fizettem, amiből majd' két hétig éltem volna.. nem baj, úgysem árt, ha egy kicsit koplalok, hehe :)
vasárnap este megérkezett a látogatók második turnusa – csilla és stefi személyében.:)
hétfőn várost jártunk, éééés elmentünk az állatkertbe!!!:) hú, ez hihetetlen klassz volt! három órán keresztül non-stop jártunk körbe, és még így sem végeztünk! hatalmas, és nagyon szép, gondozott állatkert ez. láttunk kicsi és nagy elefántot, zebrát, zsiráfot, nagy cicákat, kicsi és nagy majomkákat, pumbát, tevét, macit, pingvint, fókát, bőregeret, papagájokat, vidrát, tatut, hangyászsünt, és még tényleg rengeteg állatot!!
este megtudhattuk, hogy mi is az a cantus. előtte csak annyit tudtam, hogy ez egy régi belga diák hagyomány, ahol sört isznak és énekelnek, de vannak szabályok, pl. hogy nem szabad kimenni pisilni, ha mégis kimész, akkor büntető feladatot kapsz. pl. egy lánynak óvszerből kellett innia, amikor visszajött. volt, akinek a saját cipőjéből kellett innia, ez elég undi volt mondjuk. valakinek pedig cumisüvegből kellett szopiznia a sört. az éneklés része pedig amúgy úgy zajlott, hogy kaptunk egy 22 oldalas füzetkét, amiben benne voltak a dalok szövegei, és így lehetett énekelni. ezt leggyakrabban a padokon állva tettük.:) klassz volt amúgy, de elkövettünk egy olyan hibát, hogy a spanyolok asztalához ültünk, akik elég hamar berúgtak, és egy idő után már egymásra locsolták a sört, és igazából nem lehetett velük semmit kezdeni.
elaltatni nem kellett minket este, még stefit meg engem sem, akik a kemény padlón aludtunk.:)
kedden divatmúzeumoztunk, de nem volt olyan hú, de izgi, mert az egész kiállítás a delvaux táskákról szólt. legalább táskákból kiművelődtünk.:) du. a lányok a szépművészetibe mentek, ahova én nem mentem velük, mert tanulnom kellett, de elvileg ma bepótolom.:) hazafelé megnéztük a parkot, és a nyuszkák még mindig ott ugrálnak.
este a lánykáknak is bemutattam kagyló-főző tudományomat (ami amúgy nem olyan nagy tudomány), bár stefi kissé szkeptikus volt.:D
és szerdán ilyen felállásban is célba vettük oostendét és brugget.:) a tenger közelében rákocskákat ettünk, csilla pedig vmi halat meg tintahalat, és kb. napoztunk közben, annyira gyönyörű időnk volt! csónakáztunk egyet, pont mint egy éve. ez a város gyönyörű! és azt hiszem a fák is most a legszebbek, most a legszebb színűek. olyan igazi csodaszép ősz van!
este elmentünk jenever-ezni egyet a de vagant-ba, és stefi felfedezte, hogy van bodzás jenever, hmmm, az nagyon finom volt! persze a kókuszos, a vaníliás, a mogyorós, és a vérnarancsos is.:) ezután elmentünk az echo-ba, ahol sokan voltak, és senki nem táncizott, úgyhogy átmentünk a megszokott de prof-unkba, ahol táncoltak, és az elején tök jó is volt, de végül betuccosítottak és így inkább hazamentünk.
csütörtökön de. még elmentünk a gyémántmúzeumba, ahol valamivel azért többet értettem meg a dolgokból, mint első alkalommal, amikor dávidékkal voltunk.
hát ők is elmentek végül.. integettünk egymásnak, és elvitte őket a vonat. most annyival jobb, hogy már nem vagyok egyedül. vannak itt is barátaim. erre ekkor jöttem rá, amikor elmentek, mert már nem sírtam, mint az elején. persze hiányoznak. hiányoztok.
apa és anya vasárnap kora délután indultak haza. hazamentem, és hogy, hogy nem, úgy gondoltam, hogy levágom a hajam. úgyhogy most rövid a hajam. eleinte kicsit gomba-fejnek éreztem magam, de már jó.:) este magyar-pizsi-partiztunk pálinkával és háziszalámival. höhöj.:)
hétfőn este grease-partit rendeztek nekünk, ahol egész jól sikerült pink-ladynek beöltöznöm. ééés, hatttalmas szempilláim voltak.:D a buli olyan jól sikerült, hogy nem is emlékszem pontosan, mikor értem haza, csak arra, hogy nagyjából három órát aludhattam, mert mennem kellett angolra – hősnek éreztem magam, főleg hogy a társaságból én voltam az egyetlen, aki ott volt. ezután persze hazamentem, és kb. du. kettőig aludtam.:)
szerdán volt az első „megoldás fókuszú terápia” órám, ami nagyon-nagyon jó volt. a bácsi, aki tartja, nagyon cuki, és érdekes volt az órája. szerintem mindenki nagyon élvezte, főleg, hogy már az óra második fele ilyen gyakorlatos volt.
este a dutch után spanyol buliba mentünk, amit a sulinak az alagsorában rendeztek meg. újabb négy nyelven megtanultam, hogy mondják azt, hogy egészségedre, ugyanis kitaláltunk egy versenyt, ami arról szól, hogy ki tudja év végéig ezt a legtöbb nyelven megtanulni. ha tudtok valamit, ami nem angol, német, holland, francia, lengyel, cseh, orosz, spanyol, olasz, török, japán, svéd vagy magyar, légyszi írjatok!:)
no a spanyol buli vége után elhatároztam, hogy hazamegyek, de végzetes hibát követtem el, és a két lengyel barátommal jöttem az echo felé, így elkerülhetetlen volt, hogy bemenjek.:) patryk végül annyira berúgott, hogy én hoztam haza, három törölközőn alhatott (bár így utólag tudom, hogy jobb dolga volt, mint nekünk az elmúl néhány napban, ugye, stef?:)), és egy vékony kis takarócskát tudtam adni neki, úgyhogy párszor arra ébredtem fel, hogy vacog. szegény.:) igazából tök vicces volt ezt átélni.:)
pénteken du. kaptam egy üzenetet, hogy két óra múlva irány oostende – spontán piknik. úgyhogy bepakoltam a sajtos brokkolit, a mama-sütit, a pálinkát, és elindultunk a tengerhez. nagyon szép időnk volt, meguzsiztunk a víz mellett, patrykkal besétáltunk térdig a vízbe, annyira hideg volt, hogy nagyon, de totál ilyen szabadság-érzésem volt, szaladgáltam föl, s le, amíg éreztem a lábam.:) törölközőt persze nem vittünk, hát ki gondolt erre, totál homokos lábbal húztam fel a cipőmet.:) ezután célba vettük a napot. elkezdünk sétálni a nap irányába, a parton, megvártuk a naplementét és csak ezután indultunk vissza. visszafelé már esett az eső, de igazából ez senkit nem zavart annyira.
szombaton hajnali fél kilenckor arra riadok, hogy csörög a kaputelefon. rendőrség. menjek le az irataimmal. számítottam rá mondjuk, hogy jönnek, a tartózkodási engedély miatt, na de hogy szombaton reggel?!
még dutchra sem mentem, mert nekik valahogy sikerül elérniük egy órával korábban induló vonatot charleroi-ból, fogalmam sincs, hogy csinálták. furcsa érzés volt meglátni őket itt, a leggyönyörűbb pályaudvaron, ahol ők először voltak, és amelynek a közelében én már két hónapja lakom. mondhatnám élek, de ez egy kicsit hatásvadász kifejezés. bár így van. nagyon izgatott voltam. (amúgy tök fura, mert itt sehol nincs kirakva info az érkező vonatokról, ezt úgy kell megkérdezni, és mindig furcsálják is..)
olyan sok mindent hoztak, hogy hárman kellettünk, hogy idehozzuk a hotelből.:) háziszalámit, mézes pálinkát (házit, persze), mama vaníliáskiflijét (egy cipős doboznyit), kb. 2 kiló mandulát, újságokat, a csizmámat, télikabátot, ruhákat, szóval csupa-csupa nagyon szupijó dolgot.:)
sok-sok klassz dolgot csináltunk együtt ezalatt a néhány nap alatt, és összességében szerintem igen tartalmas időt töltöttünk együtt. csak ízelítőül néhány megmozdulás: sétálgattunk, lovas kocsikáztunk a városban, ebédeltünk közösen a barátaimmal, elmentünk a de vagant-ba jenevert inni, főztem nekik kagylót, elmentünk brüsszelbe megnéztük az atomiumot, a pisilő kisfiút, tereket, épületeket, találkoztunk bartók béla szobrával, majd újra antwerpenben hihetetlenül finom hal és rák-tálat ettünk, piacoltunk, frityeszeztünk, söröztünk, én rendíthetetlenül dutchul próbáltam rendelni mindenhol, több, kevesebb sikerrel, beszélgettünk, nevettünk… úgy gondolom tetszett nekik. nekik is.
az ardennen túrán megfáztam. no de én persze tudom, hogy megfázásra (is) a legjobb gyógyszer a fokhagyma!:) szóval hétfő délután jóóól befokhagymáztam, hmm, de jó is volt az pirítós kenyérrel és teával. persze mindezt annak a tudatában, hogy este french kiss party lesz, ahova nem megyek. este anettnál kagyló-vacsiztunk (teljesen rákattantunk), hozzá bort ittunk egy-két pohárral, és megfázás ellen pálinkát.:) őő… kicsit becsíptem, és olyannyira megjött a kedvem a bulizáshoz, és olyannyira bíztattak is erre, hogy elmentem.:) mivel nem úgy készültem, hogy megyek, anett ruhatárából öltöztem fel. ennek az eredménye az lett, hogy egy kb. 10 cm magas tűsarkú (!!!) csizma volt rajtam, a többit inkább le sem írom, úgysem hiszitek el.:) kicsit fura is volt mindez egy hátizsákkal kombinálva.:D
kávéztam, rágóztam, mentolos cukorkát szopogattam, de a hollandok még így is azt mondták, hogy érzik a fokhagymát.. a lengyelek azt mondták, hogy nem érzik. ezt nevezik a holland egyenességnek??:) ingyen sörért inkább nem smároltam, pedig ez volt a buli lényege. hehe.
de itt még nincs vége a fokhagyma-sztorinak, bár ez a kevésbé érdekes része, hogy mivel még mindig nem gyógyultam meg teljesen, és anett totál lebetegedett, tegnap du. meglátogattam, és közös fokhagyma-partit rendeztünk – de nem akármilyet! fokhagymás pirítós vajjal és mézzel. még nem próbáltam ezt korábban, de nagyon tuti! próbáljátok ki! és menjetek bulizni utána.:D
a hétvégén ellátogattunk az ország déli részébe, egész pontosan vielsalmba. a vallon terület azért klassz, mert ott van természet!! úgyhogy végre volt lehetőségünk egy kicsit növények közelében lenni, sok fát látni egyszerre, egy helyen, sőt mi több, a szállásunk egy tavacska mellett volt, ahol madarak úszkáltak, kacsák és hattyúk (egy hattyúúr háromszoros látogatónk volt).
pénteken olyan fél 7 körül indultunk (este), és nagyjából 3 óra utazás alatt értünk oda. kajcsiztunk, és kezdetét vette a játékokkal egybekötött bulizás.
kaptunk egy kartonlapot, amin 3 ország név állt, és keresnünk kellett egy-egy embert ezekből az országokból. olyan komoly volt, a világnak kb. minden tájáról érkeztek emberek: kanadából, panamából, európa kb. minden országából, ausztráliából, japánból, koreából, oroszországból, indiából… az indiai csávó hihetetlen volt, ÁLLANDÓAN kamerázott. őt csak és kizárólag kamerával a kezében lehetett látni. amúgy pedig több mint 80-an voltunk.
szombaton fürcsizni mentünk, kb. 50-en. belevetettük magunkat a hullám-medencébe, és ott labdáztunk, mint a gyerekek, olyan lelkesedéssel. volt csúszda is, csúsztunk fejjel előre, hátra, ülve, fekve, mindenhogy. amikor meguntuk, bugyogós (mármint bugyborékoló:)), melegvizes kis jacuzziban pöffeszkedtünk, majd újra csúsztunk.:)
este persze megint buli. de kettő között még volt egy vacsi, amit nem hagyhatok ki a beszámolóból, mert ez nagyon vad volt: spagetti. de nem ám akármilyen, ugyanis a tésztát úgy túlfőzték, hogy inkább hasonlított krumplipürére az állagát tekintve, csak fura volt, hogy tészta íze van.
olyan 6 óra magasságában lefeküdtünk aludni, és nagyjából 7 óra volt, amikor a részeg spanyolok berúgták az ajtót (szó szerint!), felkapcsolták a lámpát, és ordibálni kezdtek. ezt mindkét nap megcsinálták. és többször egymás után. egyszer csak beosontak (már amennyire részegen az ember „osonni” tud), majd „halkan” súgták a kapcsolóhoz közelebb állónak, hogy pilács fel, mire ő cselekedett, és elkezdték „énekelni” a last christmas című dalt.. haha.
vasárnap délben kelés, délután elindultunk megkeresni a várat, de nem találtuk meg, ellenben elhagytunk néhány embert, de végül asszem teljes létszámban utaztunk haza.
igazából tökjól éreztem magam, de valamiért nem voltam olyan barátkozós hangulatomban. és ugyan elvoltam, de inkább azokkal, akikkel egyébként is jóban vagyok. ezt utólag tök sajnálom, mert nem tudom, hogy lesz-e még ilyen alkalom, de inkább próbálok arra koncentrálni, hogy egyébként nagyon klassz volt.:)
talán már írtam, és sokan tudjátok, hogy a lessiuson lehet magyarul tanulni. kedden a magyarul tanuló diákok közösen ebédeltek a suliban, és minket is hívtak. mindenki bemutatkozott, magyarul beszéltek, és olyan fura volt hallani!:) én még nem voltam asszem ilyen szituban, hogy felnőtt emberek az én anyanyelvemet tanulják, és viszonylag hosszasan beszélgetek velük. mármint bert (írtam már róla? ő is magyarul tanuló diák, de neki nagyon jól megy, előző évben volt magyarországon erasmuson, csomót bulizunk együtt, bírom) is ebben a cipőben jár, de ő szinte akcentus nélkül beszéli a magyart, míg a többieknek azért ennyire nem megy, és néhányan úgy beszélnek, mint a gyerekek. és olyan fura volt, mert nekem is lassan kellett beszélnem hozzájuk, hogy megértsék. milyen furán beszélhetek én egy angol szemében.:)
szerdán végre elmentünk az echoba!:) és tényleg nagyon klassz hely! szeressük.:)
pénteken pedig lecsót ettünk. igazi magyar lecsót, magyar tv paprikából. hú, isteni volt, kata főzte, alig lehetett abbahagyni! a tv paprikát pedig anett hozta magyarországról, és hozott nekem egy tubus pirosaranyat.:) jaaa, és hozott egy playboyt a magyar fiúknak, úgyhogy láttam a claudia képeit, szóva nem vagyok ám annyira lemaradva!:D teljesen meg vagyok veszve a magyar dolgokért amióta itt vagyok, totál feltámadt a magyar önérzetem, rendíthetetlenül tanítom mindenkinek az egészségedre és egyéb fontos szavak pontos kiejtését. és a legnagyobb bók, amit a hétvégén kaptam, és amiról majd külön bejegyzést írok, az az volt, amikor egy kóreai lány azt mondta, hogy milyen tipikusan magyar kinézetem van.:)
de ma este kagylót fogunk vacsizni, és ha mennék franciának kellene beöltözni a french kiss buliba, de nem megyek, mert megfáztam, és ki kell pihennem magam.
péntek dél körül elindultunk rotterdamba. a határig elmentünk vonattal, majd megpróbáltunk stoppolni, de ez nem volt túl sikeres, pedig nagyon szépek voltunk :) igazából a stoppolás hollandiában nem divat. úgyhogy miután - hogy, hogy nem - megnéztünk két kisvárost/falut (rosendaal, oudenbosch), valamint oudenboschbanl a római bazilika állítólag pontos, csak 16x kisebb mását, vonatra száltunk újra, és rotterdamig csak egyszer álltunk meg, amikor át kellett szállni egy másik vonatra. diákjegyet vettünk, amit csak a hollandiában tanuló diákok vehetnek, és a kaller rávilágított, hogy ezzel nem utazhatunk. de mi okosak voltunk, és addig nyomoztunk átszállás előtt, amíg megtudtuk, hogy akinek van kedvezménye (hollandiában tanuló diák), az kedvezményesen vihet magával még 3 embert. úgyhogy nem volt más dolgunk, mint keresni két diáknak kinéző embert, aki azt mondja, hogy vele vagyunk.
szóval odaértünk rotterdamba. és meg kell, hogy mondjam, tökre nem erre számítottam. ugyanis ez a város (most majdnem azt írtam, hogy city..) totál modern. csilli-villi tornyok, üvegépületek mindenhol. csak a városháza és egy kis rész van még a városban, ami régi. a többit lerombolták a 2. világháborúban.
úgy mentünk oda, hogy nem volt szállásunk, de találtunk egy viszonylag nem olyan drága hostelt, ami nagyon-nagyon szupi volt! (a képeket már feltöltöttem)
másnap amszterdamba utaztunk, ennek is megvolt a maga izgalma, mert nem találtunk csak egy diákot (nagyjából az egész vonaton) és mi négyen voltunk, de a kaller csak elsuhant mellettünk, még a jegyünket sem nézte meg.
amszterdamban találkoztunk még kb. 10 emberrel, akiket ismertünk (csoporttársak, más erasmusosok), úgyhogy ennek egész más hangulata volt, sokkal inkább bulizós, mint városnézős. no itt viszont egyáltalán nem volt szállásunk, úgyhogy éjszakáztunk. tettük ezt néhány kocsmában, bulihelyen, a városban sétálva, egy padon egymáshoz bújva, a vasútállomáson, mekiben. élménynek hatalmas volt, de legközelebb inkább aludnék valahol.:)
délelőtt elmentünk a virágpiacra (még mindig imádom), aztán amikor kinyitott, a szexmúzeumba. sétálgattunk még, és olyan du. 4 körül indultunk haza. a hazaútra nem emlékszem, mert végigaludtam - nem meglepő módon.:)
nincs kedvem most olyan sokat írni, úgyhogy hollandiáról legközelebb.
hétfőn – bár eredetileg otthon akartam maradni pihenni – csavaros buliba mentem. ennek a lényege az volt, hogy a fiúk kaptak egy csavart, mi lányok egy anyát, és meg kellett keresni azt az ellenkező nemű személyt, akinek a csavarja méret-ügyileg passzolt az anyába. és ha ez megtörtént, kaptunk egy ingyen sört. tök vicces lett volna végigkérdezni a pasikat, hogy „neked mekkora van?”, de nem tudtam. nem tudtam, ugyanis amint beléptem, és megkaptam az anyám, még le sem vettem a kabátom, máris odajött daniel, egy német csávó, aki szintén duchos, tehát már ismertem (ez azért lényeges, mert ez a játék eredetileg mégis csak azért volt, hogy ismerkedjünk..). szóval daniel csavarja pontosan passzolt az anyámba. visszamentem kérni egy másik anyát, de nem akartak adni. addig-addig próbálkoztam, amíg csak kaptam egy másikat, azt mondta a csávesz, hogy ez nagyon egyedi, nem lesz könnyű dolgom. mentem abba az irányba, ahol az ismerősök voltak, út közben egy csávó leszólított, megpróbáltuk, hogy passzol-e a csavarja, és… persze passzolt. úgyhogy nekem ennyi volt a nagy játék. ráadásul a csávó halál unalmas volt, és beszólt, hogy vigyázzak a sörrel, nehogy berúgjak. hah.
kedden mentem angolra. a tanár bácsi szép british kiejtést tanít.:) igazából nem erre az órára akartam járni, de a többi nem passzol az órarendemhez, és ez is több, mint a semmi.
aztán a délutáni órámon meg kicsit elkeseredtem, hogy mennyi sok mindent nem értek még mindig, meg amúgy is olyan lassú tudok lenni felfogás-ügyileg. de már optimistán látom a dolgokat – innen könnyebb fejlődni.:)
szerdán este volt az első dutchom. 7-től 9-ig. hú, borzasztó nehéz volt koncentrálni ilyen későn. meg most stefanie-val van nekem is órám, és ő az én volt tanáromhoz képest olyan lassú, és csomót beszél angolul órán. de legalább aranyos.:)
csütörtökön eu-s óránk volt. nem figyeltem, amikor az óraadó pasit bemutatta koen (a koordinátorunk), csak akkor kaptam fel a fejem, amikor kiejtette a száján, hogy budapesten is tanít. onnantól kezdve teljes kétség, hogy ez a férfi most magyar-e, de óra után végül megtudtam. ugyanis ekkor elmentem partykkal és piotrrel sörözni, és a tanár bácsi (kb. 40 éves, tök szimpi, lazának tűnő, de amúgy valószínűleg igen szigorú tudós) pont ugyanerre a helyre tévedt. a fiúk odahívták hozzánk, mire ő, mielőtt leült: „de csak ha a hölgy is megengedi”.:) kicsike akcentus, de nagyon kicsike. és angolul beszéltünk, de mindig volt egy-egy rövid magyar megnyilvánulása, de általában csak egy-egy szó, vagy utalása magyar dolgokra pl. quimby, tisza cipő, stb. tudta, hol van bóly, és hogy milyen nagyon szupi hely, és miután én nagyokat mosolyogtam, közölte, hogy persze, hogy tudja, hiszen ez benne van a magyar top háromban. végül vettem a bátorságot, és megkérdeztem, hogy ő most akkor honnan is van, mert igazából nem figyeltem óra elején.. és ő igazából német. miután kiderült, hogy gitározik, egy kicsit szerelmes lettem belé.:D visszamentünk együtt az academische openingre, ahol eléggé hasonló volt a helyzet a múltkori fotó kiállításhoz: sok csini néni, bácsi, ingyen kaja, pia.:) huh, de még milyenek! tudjátok, ilyen falat-kaják, de isteniek!! azt hiszem amúgy nem meglepő, hogy erasmusosok sokkal többen voltunk ott, mint belga diákok..:)
no vannak olyan dolgok, amiket már nem tudok naphoz kötni. pl. hogy már majdnem tele van a ház. ugyanis beköltözött két lány két szóbába. az egyikük holland és elfelejtettem a nevét, a másikuk belga és lotte-nak hívják.:) és lotteval letakarítottuk a gitárt, ami eddig a konyhában várakozott, ugyanis amióta itt vagyok, az a szegény gitár csak vár és vár, és senki nem veszi kézbe. be is hangoltam. szóval most boldog vagyok, hogy van egy hangszer a közelben.:) apropo, feri, remélem most már rendszeresen gyakorolsz, nem ám elhanyagolni azt a gyönyörűséget!:)
és még annyit tudok megosztani veletek, hogy megszerettem a fekete csokit.:)
de nem fogok, mert már igencsak aldunom kellene. holnap ugyanis megyünk hollandiába, és így igencsak korám kell kelni. azt még nem tudjuk, hol alszunk, pontosan hova megyünk, csak körvonalas terveink vannak. de jó lesz.:)
aztán majd írok egy jó kis beszámolót erről is, meg amúgy a hétről.
most mostam fogat, de még így is érzem, milyen foghagyma szagom van.:) ilyet nem éreztem vizsgaidőszak óta.:D van itt egy magyar lány, zita, aki amúgy hivatásos szakács, csak tanul mást is, és ő csinált foghagymás-sajtos melegszendvicset. huh, de jó is volt.
szerdán elmentünk a szépművészeti múzeumba, de csak kb. 1,5 h-nk volt, úgyhogy a modern részre egyáltalán nem jutott időnk, de megbeszéltük, hogy visszamegyünk. legalább az egyik részt nézzük meg rendesen, ha már ott vagyunk. (nem mintha nem láttam volna már egyszer mindkettőt:))
ezen az estén lett volna a rapid randis ismerkedés, de hogy, hogy nem kollektíven, kb. 20-an úgy döntöttünk, hogy nem megyünk, hanem inkább privát partizunk. elég jó döntés volt, főleg, hogy kiderült, hogy alig voltak ezen a cuccon, és mi pedig nagyon-nagyon jót buliztunk! ancs, elmentünk az echoba, de olyan sokan voltak, hogy kb. nem fértünk be, úgyhogy még mindig nem voltam az echoban.:( (magyarázat a többieknek: az echo volt ancs egyik kedvenc helye, ami itt van az utcám végén)
másnap volt a diáknap, ahol kb. 35000 ember fordult meg, ilyen fesztiválszerű dolgot kell elképzelni, koncerttel, mindenféle ugrálós, mászós, pörgős szerkezettel, dodzsemmel, stb. én persze ugráltam, másztam, dodzsemeztem, ahogy azt illik.:) képeket hamarosan töltök fel.
ezután elmentünk a fotómúzeumba, ahol épp egy kiállítás megnyitója volt. tipikus (közép-)kelet európai ember módjára lecsaptunk az ingyen borra, meg az oliva bogyóra, igyekeztünk mindezt nem feltűnően csinálni, de a csini nénik és bácsik között sztem ez nem nagyon ment.:) persze megnéztük a kiállítást is, és nagyon-nagyon tetszett! sőt, utána még néhány szót is váltottunk a fényképész bácsival (akihez rajtunk kívül mindenki azért ment oda, hogy dedikálja az újonnan megvett, mocskosul drága könyvét), aki láthatóan örült nekünk. azért tettük ezt amúgy, mert szinte minden európai országról voltak képei, de magyarországról nem. de ezt megbocsátottuk neki, miután kiderült, hogy egy írt egy könyvrészletet rólunk. ennek mondjuk még utána kell járni..:) a múzeum éjfélkor zárt, és gyakorlatilag úgy szóltak rám, hogy menni kéne, mert annyira leragadtam egy kisfilmnél, hogy észre sem vettem, hogy mindenki elment.
pénteken egy spontán buli kerekedett a magyar fiúknál. a spanyolok tanítottak egy játékot. egy kártyalapot kellett a szánkhoz tenni (egyszerre csak egy embernek), amit nem szabadott megfogni, tehát közben szívni kellett a levegőt, és így tovább adni a következő embernek, és így körbe. akinél leesik, iszik.:) ebből elég vicces szituk kerekedtek ki, és felülmúlhatatlan az emberek arca, amikor közelednek a kártyalappal.:)) egy jó nagy üveg pálinka szívodott így fel..
tegnap meg a spanyolok tartottak spanyol bulit. igazi tortilla, szangria gyümölccsel vödörből, piros virágok a hajba, spanyol zene, zászló, tánc.:) a jó szangria titka: a legolcsóbb borból kell készíteni.
ma meg biciklitúráztunk négyen. átmentünk a schelde másik oldalára az alagúton, ugyanis itt nincsen egyetlen híd sem. fura, mintha nem ugyanaz a város lenne. és elmentünk délebbre egy parkba, ahol aludtunk egy órácskát a napon.
igazából most realizáltam csak, hogy már egy hónapja itt vagyok, és azóta nem voltam természet-közelben. leszámítva a parkot, de ez csak amolyan mű-idill. és hiányzik ám nagyon. és olyan furcsa, hogy már egy hónapja itt vagyok. huh. nagyon szeretek itt lenni, de azért hiányzik minden, és mindenki otthonról. hiányoztok..
azt el is felejtettem írne nektek, hogy még a dutch alatt egy napig logopédus foglalkozott velünk. el sem hiszitek, milyen perfekt kiejtésem van.;)
már jó régóta figyelem, és most eljutottam odáig, hogy megosztom veletek: itt egy kicsit másképp működnek a forgalmi jelzőlámpák.:) a piros és a zöld itt is megvan. a sárga is, amikor zöldről vált pirosra, viszont kimarad a pirosról zödre váltás között a piros-sárga kombó. és a gyalogos és bicajos lámpáknál nincs villogó rész.
amióta utoljára írtam, volt
szuperül sikerült welcome-partink, ahol megkérdezték, hogy amerikai vagyok-e (:D)
egy kicsit hosszú, egy nagyon-nagyon-nagyon hosszú, és egy közepesen hosszú órám, a következő néhány sort csak az olvassa el, akit érdekel, hogy mik is voltak ezek. a kicsit hosszú volt az interculturality and the european union, ahol a cím első részéről volt most szó. élveztem amúgy, de az óra végére mocskosul lefáradt az agyam. ami még semmi nem volt ahhoz képest, ami azután jött: behavioural problems. adhd és tsai, mindez 4 órán keresztül. uff.. de amúgy tényleg jó volt, néztünk egy részt egy filmből (l'enfant), kiváncsi vagyok az egészre. aztán ma volt hrm óra. ezzel az utóbbi kettővel csak az a baj, hogy nagyon korán kezdődnek, ás a behav. pb-s ráadásul pénteken lesz..:S amúgy az is jó ezeknél az óráknál, hogy mindegyiknél kell vmi csoportmunkás cuccot leadni. (ebben persze a csoport a jó, nem a leadás)
egy mozi-estünk, ahol a "midenidők legjobban sikerült flamand filmjét" néztük meg (loft). amúgy tényleg jó volt, csak kissé megeröltető volt a flamand nyelvű filmet angol felirattal megérteni, de nagyjából azért ment. vicces volt, hogy leültem két csávó mellé, és nem igazán értettem, hogy hogy lehet az, hogy fél órát késtünk, és még mindig nem kezdték el a filmet, hát megkérdeztem (meg azt is, hogy mit is fogunk nézni, mert igazából fogalmam sem volt), elkezdtünk csacsogni, s mellettem egy idő után mariann (ő az egyik magyar lányka) megkérdezte, hogy mi is van most, mondom neki, és az egyik csávó kiegészíti, amit mondtam. magyarul persze. iszonyú sok magyar van itt!!
egy kezdeményezésem, hogy kórusos legyek itt is.:)
egyéb - nekem igen fontos - dolgok:
megszaporodtak a szülinapi képeslapjaim a falamon, aminek látványa meleg boldogsággal önt el:)
kalandvágyó cicáim visszatértek a fülembe, miután felfedezték az orczy-tó mélységeit
egyre többet merek beszélni angolul, nagyjából leküzdöttem a nagy félelmeimet, gátlásaimt.:) e nyelv nem nem mekeg, de szeretem, s ez remek. hehe.:)
teljesen nem normális emberekkel vagyok körülvéve. tényleg. még szerencse..:)
képzeljétek, tegnap végre sikerült egy tökjót bulizni!:) ez azért nagy dolog, mert eddig ez általában úgy nézett ki, hogy az utcán császkáltunk vmi jó helyet keresvén, de valahogy sosem találtunk semmit. no de tegnap éjjel olyat ráztunk, hogy nekem mára izomlázam lett, méghozzá olyan, hogy a lépcsőn alig tudtam lemászni.:)
ma találkoztam az 1-es szobában lakó csávóval. eddig azt hittem, hogy biztos az a csaj lakik ott, akihez a múltkor jött a nagynénje, mert beteg. de nem. de már tudom, hogy van itt a háznak egy titkos része, ahol van még eldugva két szoba. és sztem az ingrid-lány ott lakik. meg ott van még egy pasi, akivel szintén összefutottam már (matthias, asszem). és akkor van ez az "új" csávó, aki ilyen kis cuki szőke francia, és nem tud ő sem angolul. meg ilyen kis anyámasszony katonájának tűnt. úgyhogy már csak két egy szoba van, ami üres. de már az sem lesz sokáig. tök szar, hogy senkivel nem tudok normálisan kommunikálni itt, mert vagy nincs közös nyelv, vagy nem találkozom velük.
tegnap mohamed mutatott afrikai zenét, klippeket. mindegyiknél a ritmus volt a domináns, és volt vmi kis fülbemászó, tökre nem változatos dallamocska, és az összes klipp ugyanolyan volt: fekete csakjok, meg néha srácok is rázták a feneküket. elég jól méghozzá.:) és annyira jó, hogy nem ilyen gebe nőket tettek be: mindegyiknek jó nagy feneke volt, és általában ehhez még egy kis (vagy nagy) pocak is társult, szóval tényleg tudtak mit rázni.
egész héten arra készültem, hogy ma csirkepaprikást főzők magamnak. még a múlt héten vettem pipi-cicit, és a felét lefagyasztottam, hogy majd megfőzöm máskor (egy hétem kétszer húst enni?:S :D). ma megyek le a konyhába, nyitom ki a fagyasztót, és üres!! legalább is az én husim, és a vokzöldségem nincs ott. jó mérges lettem. aztán nézem, hogy vki megbontotta a kis zsák krumplimat. na szépen vagyunk. főztem helyette megint zöldséges rizst. jön mohamed, mondtam neki mi a szitu, ő is körülnéz a cuccai között, neki meg elvitték a tojásait (a tartót otthagyták a hűtőben).
igyekszem rövid lenni, mielőtt károly megint megszólja, hogy hosszúak a postjaim…:P amúgy ez a hét a vizsgák és a tanulás miatt tényleg nem volt olyan mozgalmas.
kedden este felhívott anya, és felköszöntött. reggel már zsófitól is kaptam egy üzit, na de anyának sikerült totál elbizonytalanítania, és kezdtem elhinni, hogy rosszul tudom, mikor van a szülinapom (pom-pom-pororo-pom:)).. de nem! 16-án!:) és aznap, amíg a mi csoportunk lelkesen gyakorolt a másnapi dutch vizsgára, a másik csoport megtanulta a belga boldog szülinapot éneket, és elénekelték nekem óra után.:) ooolyan jó volt!:)
du. megleptem magam egy újsággal (psychology today), és egy jóó nagy doboz csokival, és beültem egy kávézóba dutch-ot tanulni. elég hangulatos volt, főleg hogy kb. a főtéren ültem. este pedig még páran elmentünk sörözni egyet. visszafogott szülinapozás volt, de nekem tetszett!:)
csütörtökön szóbeli vizsga (nem volt nehéz, és kb. 2 perc volt az egész), pénteken írásbeli (na ez már nehezebb volt! de sztem nem lett rossz), és már végeztünk is a dutch-al. mondjuk folytatom, de azért olyan durva belegondolni, hogy így elment ez a 3 hét.
amúgy ezen a két napon olyan gyönyörű idő volt, mintha nyár közepe lett volna! csütörtök du. ki is mentünk a parkba tanulni.
tegnap volt a nagy welcome meeting a suliban. csomó leendő csoporttársammal találkoztam. hú, a bolgárok nagyon furák.:) a bolgár csávónak legalább egy oktávval magasabb hangja van az enyémnél!! én még ilyet nem hallottam, nagyon komoly!
este volt egy buli is, ahova csak későn mentünk be, mert tök nagy sor volt, és inkább elmentünk egy térre beszélgetni, inni, mászni (egy ilyen hálóra a játszótéren). a party annyira nem volt jó, mert túl kicsi volt a hely ahhoz, hogy táncizni lehessen, és túl hangos volt a zene ahhoz, hogy beszélgetni lehessen. úgyhogy csocsóztunk.:)
nem mintha annyira ráérnék, mert – milyen gáz ez így szeptember első hetében – tanulnom kell. csütörtök-pénteken vizsgázom flamandból, szóbeli-írásbeli. és meglehetősen sokat haladtunk előre, szóval lenne mit nyalnom. de most tökre van kedvem írni.
pénteken piknikeztünk a kis csoportunkkal suli és a lidlben végrehajtott bevásárlás után, ugyanis azt is megtaláltuk! nasival és sörrel a tatyónkban lementünk a schelde partjára, és addig ott is maradtunk, amíg majdnem megfagytunk. apropo megfagyás. van a csoportban két orosz lányka, most beszélgettem velük először. szibériából jöttek. ahol eme neves napon (péteken) már most -5°c volt. durva nem? és ez is olyan, mint hogy mohamed még nem látott havat, tudom, de ott ilyen -50°c-ban simán még dolgozni járnak meg suliba, és van élet. ebbe sem sűrűn gondol bele kellemes klímájú országunk embere – legalább is én biztos nem.
no tehát amíg majd’ megfagytunk. ezután felmentünk a lengyelek lakására házibulizni. az egyik tanárunk, (aki a másik csoportot tanítja, nevezzük nevén:) stefanie is jött velünk. ő ilyen kis fiatal, tök kedves, segítőkész, halk, de szociális csajszi. kb. most diplomázhatott.
mindennap úgy végződik a dutchunk, hogy dutch zenét hallgatunk, előtte átnézzük a szöveget, hogy értsük is, tanuljunk belőle. ezek általában nem is olyan rossz számok. majd belinkelek párat. ezen az esten is elkezdtünk ilyen nyelvű zenét hallgatni, amit közben stefanie fordított. hú, nagyon jó volt! ezt a számot kifejezetten szeretem:
no hát ott pedig addig maradtunk, amíg a szomszédok nem fenyegettek meg minket, hogy kihívják ránk a rendőrséget – hát igen, több mint 20-an voltunk, ennyi ember nem tud csendben lenni. elmentünk vmi elvileg diákoknak fenntartott helyre, ahol az idő nagy részét kint töltöttük, és engem elkapott a „ah, ez hihetetlen, hogy itt vagyok!” érzés…
hazafelé hárman mentünk, az egyik lengyel lányja (justyna), stefanie és én. Stefanie csomót mesélt belgiumról, néhány dolog számomra olyan hihetetlen volt. például, hogy senki nem büszke belgiumra. senki nem tudja a nemzeti himnuszt (!!!). a flamandok gyakorlatilag szóba sem állnak a vallonokkal, és fordítva, mondhatjuk, hogy utálják egymást. a flamandoknak egyáltalán nincsenek vallon ismerőseik, és fordítva újfent. (ezt mondjuk már hallottam korábban, de nem gondoltam volna, hogy ez tényleg ennyire éles.) és ezért nem is tudják, hogy mi van a „másik” területén, nem ismerik azt a részét az országnak. ez meg már más, de ez is olyan fura volt: mivel belgium ilyen kicsi, a diákok minden hétvégén hazautaznak, és nincs túl nagy diákélet hétvégén. bár ez gondolom inkább leovenre jellemző.
szombaton (vagyis tegnap) átmentem anettékhoz tanulni. hmm… na azért nem vittük annyira túlzásba, tanulunk kb. 2 órát, mert utána valami olyan következett, amire nem számítottam: kagylót vacsiztunk fehérborral!:) az egyik ott lakó román lány szülinapi vacsit csinált katának.:) huh, jó volt, bár nem szeretnék túl gyakran kagylót enni. a paradicsomszósz jobban izlet.:D
itt van két pécsi fiú, akik az egyik német csoporttársammal laknak egy diákházban, és este náluk volt party (hogy mondtad, ancs, kot-party?:)). éjfél után bejelentettük, hogy mostantól akkor szülinapozunk, mert már 13-a van, ennek örömére elénekeltül a „happy birthday”-t. először angolul persze. aztán magyarul. aztán – akik tudták, és leginkább akik a megfelelő nemzetiséghez tartoztak – németül, spanyolul, olaszul, oroszul, csehül, lengyelül, franciául. húú, nem hiszitek el, mennyire komoly volt!!
ezután útra keltünk, és csoportosan meglátogattuk a vöröslámpás negyedet. igazából tök ugyanaz, mint amszterdamban, csak kisebb. láttam egy faszit, aki épp kijött egy csaj kirakatából – feltételezhetőleg – akció után. elindult jobbra, majd egy 15m után megfordult, visszament 10m-t, átment az út másik oldalára, és mindent bevetett, hogy gyorsan eltűnjön a tömegben. fura. akkor miért megy be a kirakatba? máshol nem talál kurvát? érdekes élmény ez egyébként. már női szemmel nézni a nőket a kirakatban.
említettem az orosz lányokat. ugyanezek a lányok most vannak először európában. és nem is maradhatnak tovább 3 hónapnál. úgyhogy most mindent látni akarnak. pl. olga volt a fő indítványozó, hogy menjünk el a vöröslámpás negyedbe. és teljesen le volt döbbenve. oké, mások is, én csak azért nem, mert már voltam amszterdamban. de szeretem, hogy ő mindig hangot is ad annak, hogy mennyire más itt egy csomó minden, mint oroszországban. no és ezek a lányok kitalálták, hogy el akarnak menni párizsba két napra. utánanéztek, és busszal egész occsóért ki lehetne menni. és én most tökre be vagyok zsongva. még átgondolom, de ki tudja, mikor jutnék ki legközelebb párizsba!
de úgy határoztam amúgy, hogy még 27-e előtt elmegyek brüsszelbe, mert addig van helyijáratos bérletem, amit lehet ott is használni (nem fogok utána venni, mert ugye van bicóm). ah, mindent látni akarok!:) (csak fussa…)
a törököknek van egy szokásuk, amit muszáj leírnom! katával egymás mellett sétáltunk, mire az egyikük beállt közénk, hogy ha két azonos keresztnevű ember sétál egymás mellett, közéjük kell állni, és ilyenkor kívánni lehet. úgyhogy odaállt, összetette a kezeit, és kívánt. nekem nagyon tetszik!
kedden gentben jártunk, ültünk, csónakáztunk. ebből a csónakázás volt a legjobb! gyönyörű idő volt, le is égett a vállam. persze reggel még azon gondolkoztam, hogy vigyek-e esernyőt. volt egy vicci sztori. két szlovák csajjal beszélgettem (angolul), az egyiküknek nagyon tetszett a haja, de nem tudta elmondani, hogy csinálta. mondott valamit a másiknak, a mondatban szerepelt, hogy „magyarszka” és erre a másik csajszi elmondja nekem magyarul. aztán kiderült, hogy igazából a széphajú is érti a nyelvünket, mert az apukája magyar, és ha jól emlékszem komárnoban lakik. innentől kezdve érdekes volt újra angolul beszélni. felmásztunk az itteni nagy toronyba, nem úgy mint bruggeben. tök jó, az állandó itthoni lépcsőzés és a bicajozás után kb. meg sem kottyant az a kilencvenakárhány méter magas tornyocska.:)
a délutáni órákban kiültünk egy szép térre sörözni. (tök jó, hogy itt a tanárok mindig ilyen ötletekkel állnak elő.:)) legtöbben tudjátok, hogy nagyon lassú sörivó vagyok (bár fejlődő tendenciát mutatok, és a sört is egyre jobban szeretem), úgyhogy úgy esett, hogy elpofáztam az időt, és már mindenki megitta a maga itókáját, amikor nekem még kétharmadig volt a poharam. mivel otthagyni nem akartam, de a többieket sem akartam megvárakoztatni, gyorsan le kellett csorgatni eme nedűt a torkomon. némi segítséget ugyan kaptam, no de azért ez mégsem volt semmi. ráadásul ezután kimentünk a napra, hát mondanom sem kell, hogy kissé sikerült becsiccsentenem ettől az akciótól. no de azért annyira nem volt vészes.
amúgy egyre javuló hangulatomat jellemzi az is, hogy visszatért a dudorászó, énekelgető kedvem.
szintén a keddhez köthető, hogy az utolsó zoknimat húztam fel: elfogytak a tiszták. így miután megérkeztünk, itthon főztem egy fincsi vacsit (padlizsános gombás kukoricás rizs – ancsi után szabadon), és elmentem a laundryba. kis nehézséget jelentet, hogy a mosógépek használati utasítása csak flamandul volt kiírva, de sikerült kitalálnom, mi mit jelent, és hogy egyáltalán mi a különbség a kisebb és a nagyobb gépek között (az egyik a mosó, a másik a szárító…). igazából tökre élveztem.:) lehet, hogy néhány alkalom után már nem fogom annyira, és tudom, ancs, te a végére már kifejezetten utáltad, de tökjó, hogy ezt is kipróbáltam.:)
tegnap csak délelőtt volt sulink, délután az egyik tanár nénink versenyt rendezett nekünk. egyrészt voltak kérdések belgiumról (sorolj fel 15 belga sört, kit tekintenek a belgák hazájuk legnagyobb írójának, stb), másrészt 10 állomást be kellett járnunk a városban, ahol csoportképet kellett készíteni, és hát igen, ezeket meg is kellett találni.. klassz volt. néhány képen látszik, hogy a kezünkben ESERNYŐ van, ugyanis esett az eső!! azt hiszem, már panaszkodtam itt is, hogy még nem tudtam kipróbálni a csudijó esernyőmet: hát most kipróbáltam!:D
este – rendes erasmus diákhoz híven – bulizni mentünk. a bemelegítés anettéknál történt. az ház hihetetlen! olyan belül, mint egy régi, elvarázsolt kastély. a ház körül esténként denevérek keringenek, és a landlord nem mondja meg, hol alszik! mivel a dolgok eléggé összevágtak, a lányok arra gondoltak, hogy biztosan van a pincében egy koporsó, és abban… azt is tudni kell róla, hogy rengeteg nyelven beszél, többek között magyarul és lengyelül is a megszokott flamand, angol, német mellett (magyarok és lengyelek mentünk oda tegnap, azért ezt a kettőt emeltem ki), úgyhogy gyakorlatilag nem tudunk úgy beszélni, hogy ne értené. a ház amúgy hatalmas. ezt pedig azért emelem ki, mert a lányok megkeresték az alvóhelyét, ami pedig nem máshol van, mint a lépcső alatti beépített ruhásszekrényben!! láttam képeket róla, a kabátok mellett/alatt szépen be van vetve az ágyikó.. durva.. ráadásul van egy saját stúdiója is, simán lakhatna ott is. kicsit sajnálom, valami biztosan nincs rendben vele.
ma suli után hazajöttem, és nekiálltam főzicskézni. hallom, hogy jön be valaki a bejárati ajtón, két női hang beszél egymáshoz, és az egyik mond valamit a 6th room-ról. no de az az enyém! utánuk megyek, elkezdünk beszélni, mire kiderült, hogy a nőci a lánykának ki akarja adni a 6-os szobát. és akkor összeállt a kép, hogy ezek összecserélték a szobákat, a kulcsokat, mindent. ugyanis a szerződésemre kamer 2 van írva, ami kettes szobát jelent, mint azt valamelyik nap flamandórán megtudtam, de a 6-oshoz kaptam kulcsot, erről láttunk képeket a neten, ez van a 4. emeleteten, mint azt írták. és a közvetítőnőnek a kettes szobához volt kulcsa. mondta, hogy akkor beköltözhetek, ha gondolom. és ugyan világosabb, és nem kell annyit lépcsőzni, közelebb van a fürdőhöz és a konyhához, de nem gondolom. mármint nem akarok cserélni. viszont nagyon remélem, hogy a lány kiveszi a szobát. miután megnézte, itt maradt beszélgetni. nagyon-nagyon szimpi, cseréltünk telefonszámot, hétvégén lehet össze is futunk. amúgy osztrák és fashiont jött tanulni ide.
és még annyi, hogy hétvégén dupla szülinapozunk, van egy olyan érzésem. katának is (mint nektek, ancsa és julis) 13-án van a szülinapja, és ez igencsak közel van a 16-hoz. juhéjj!:)
mivel már péntek (?) óta nem írtam, előreláthatólag hosszú post következik.
pénteken este megmozdultunk a dutch csoporttal, és együtt kimentünk a városba. most hétvégén ünnepelte antwerpen belgium felszabadításának 65. évfordulóját. ezért a groenplaatson 40-es évekbeli zenét játszottak, ilyen kicsit jazzeset, és nagyon táncolósat. olyannyira táncolósat, hogy az idősek is táncra perdültek. mert itt az idősek aktívak, járnak-kelnek, és mindenkire mosolyognak! no de hogy folytassam. voltak korabeli katonaruhába öltözött férfiak egy-ketten. no az egyik odajött hozzám, nyújtja a kezét, és elvisz táncolni.:) klassz volt.:)
bicajjal mentem, úgyhogy természetesen eleredt az eső közben. beültünk inni egyet a koncert után egy pubba. amikor kijöttünk meglátogatni ancsát, emlékszem, hogy nagyon megnéztük ezt a helyet, és egy „úristen!”-nel nyugtáztuk. no ez volt az. mindenféle szentek szobrai vannak bent, de amúgy meg ezeken kívül ilyen kétértelmű festmény(nek nehezen nevezhető alkotáso)k is. asszem nem ez lesz a kedvenc helyem. rosszul helyezkedtünk, mert az asztal végébe ültünk hárman magyarok, így ennek akarva-akaratlanul is az lett a vége, hogy magyarul beszéltünk. de szerencsére a németek késtek, így ők megtörték ezt, és onnan kezdve felváltva beszéltünk németül és angolul. és miután nekem mostanában flamand kifejezések visszhangoznak a fejembe, ennek is hangot adtam, így már 3 nyelven folyt a kommunikáció (na jó, a flamand azért csak néhány mondat erejéig tűnt fel).
ezután még elmentünk bulizni is, de a buli behalni látszott elég hamar, és a csapat is kettészakadt, úgyhogy néhányan megléptünk.
nem volt egy felejthetetlen este (leszámítva a táncizást a 40-es évek katonájával:)), de legalább elkezdődött valami. jó lesz ez.
szombaton bicajozni mentem. igazából nem azért indultam útnak, de hogy-hogy nem, elindultam várost látni. az első dolog, ami mellett nem tudtam elmenni, az egy sereg skót volt. olvasod, bella? itt voltak a skótjaid. dudáltak a szépművészeti múzeum előtt! olyan jó volt, már alig vártam, hogy megírhassam!:)
aztán tovább mentem, és kitaláltam, hogy megnézem a parkot, ahol a nyuszik vannak. no odaértem a park egyik csücskéhez (háromszög alakú), és hallom, itt is zene-bona van. jobban körülnézek, és ott sorakoznak az úton a réges-régi katona-kocsik, és a réges-régi ruhákba öltözött katona bácsik. pont a megemlékezés (még mindig a felszabadítás) végére értem oda, úgyhogy csak kicsit kellett várnom, és ezek a kocsik, meg motorok, meg tankok el is indultak. hú, nagyon szupi volt, csináltam csomó fotót, majd töltök fel.
a parkot is megnéztem persze. olyan jó, hogy tényleg egy csomó nyuszka csak ott ugrándozik. van a parkban egy nagy-nagy tó, körbe van kerítve, és leginkább ott vannak bent. az emberek meg visznek nekik kaját, és etetik őket. persze ez tilos, de úgy tűnt, ez senkit nem izgat.
ééés, úgy döntöttem, ha már ilyen szép napom volt, megkoronázom még egy kis belga csokival. úgyhogy már azt is elmondhatom, hogy ettem igazi, hihetetlenül finom belga csokit a kintlétem alatt.:) (nem lenne túl gazdaságos, ha ezt gyakran csinálnám..) ja és a nap tanulsága amúgy: ne indulj el csak úgy biciklizni útikönyv nélkül!
vasárnap reggel egész korán felkeltem, mert olvastam a kis könyvecskémbe, hogy reggel vásár van a theatrepleinen. igazából tök hasonló, mint a pécsi vásár, csak nincs bolhapiac, és rendezetlenül állnak be az árusok, nem tematikusan. természetesen nem tudtam úgy elmenni, hogy ne vegyek valamit, úgyhogy van egy új piros pénztárcám (a régi elszakadt).:) azért lett piros, mert nem tudtam dönteni a zöld és a lila között.:)
szintén az okos könyvecském világított rá arra, hogy a közelben van egy botanikus kert is. no azt is bejártam. szép, szép. van bent egy üvegház is. no oda is bekéretőztem. az első része nagyon tetszett, egy csomó érdekes kaktusz lakozik ott. de akkor még nem tudtam, hogy van még két rész, ahova bemehetek, és az volt az igazán hú, de jó! mert konkrét dzsungelbe kerültem. komolyan! kicsi volt, mindkettő, de olyan pára volt, és olyan növények, hogy wáá! nagyon-nagyon tetszett!
most ennyit tudok írni. holnap megyünk a dutch csoporttal gentbe (remélem ebből nem hagyok ki standard egy betűt, mint a bruggeből:)).
ja meg még a lakótársakról: egyik nap sütöttem bundás kenyeret, és túl sokat csináltam, úgyhogy adtam belőle mohamednek is. erre ő másnap hozott nekem innivalót.:)
találkoztam egy másik (elvileg) ittlakóval. hát elég antipatikus volt. főleg a barátnője. akihez beszéltem ilyen tök kis kedvesen, nyújtottam a kezem, hogy bemutatkozzak neki, de ú meg csak könyökölt tövább az asztalnál. aztán a csávó felvilágosított, hogy nem tud angolul. de akkor is. legalább köszönhetett volna, sztem azt azért érti, hogy hello. na mindegy, azóta sem láttam őket.
és elvileg van itt még valaki az 1. emeleten, csak ő beteg. ma reggel találkoztam a nagynénjével, de én rohantam, ő meg csak annyit mondott, hogy reggel meg este jön az ingridhez, mert beteg.
