a hétvégén ellátogattunk az ország déli részébe, egész pontosan vielsalmba. a vallon terület azért klassz, mert ott van természet!! úgyhogy végre volt lehetőségünk egy kicsit növények közelében lenni, sok fát látni egyszerre, egy helyen, sőt mi több, a szállásunk egy tavacska mellett volt, ahol madarak úszkáltak, kacsák és hattyúk (egy hattyúúr háromszoros látogatónk volt).

pénteken olyan fél 7 körül indultunk (este), és nagyjából 3 óra utazás alatt értünk oda. kajcsiztunk, és kezdetét vette a játékokkal egybekötött bulizás.

kaptunk egy kartonlapot, amin 3 ország név állt, és keresnünk kellett egy-egy embert ezekből az országokból. olyan komoly volt, a világnak kb. minden tájáról érkeztek emberek: kanadából, panamából, európa kb. minden országából, ausztráliából, japánból, koreából, oroszországból, indiából… az indiai csávó hihetetlen volt, ÁLLANDÓAN kamerázott. őt csak és kizárólag kamerával a kezében lehetett látni. amúgy pedig több mint 80-an voltunk.

szombaton fürcsizni mentünk, kb. 50-en. belevetettük magunkat a hullám-medencébe, és ott labdáztunk, mint a gyerekek, olyan lelkesedéssel. volt csúszda is, csúsztunk fejjel előre, hátra, ülve, fekve, mindenhogy. amikor meguntuk, bugyogós (mármint bugyborékoló:)), melegvizes kis jacuzziban pöffeszkedtünk, majd újra csúsztunk.:)

este persze megint buli. de kettő között még volt egy vacsi, amit nem hagyhatok ki a beszámolóból, mert ez nagyon vad volt: spagetti. de nem ám akármilyen, ugyanis a tésztát úgy túlfőzték, hogy inkább hasonlított krumplipürére az állagát tekintve, csak fura volt, hogy tészta íze van.

olyan 6 óra magasságában lefeküdtünk aludni, és nagyjából 7 óra volt, amikor a részeg spanyolok berúgták az ajtót (szó szerint!), felkapcsolták a lámpát, és ordibálni kezdtek. ezt mindkét nap megcsinálták. és többször egymás után. egyszer csak beosontak (már amennyire részegen az ember „osonni” tud), majd „halkan” súgták a kapcsolóhoz közelebb állónak, hogy pilács fel, mire ő cselekedett, és elkezdték „énekelni” a last christmas című dalt.. haha.

vasárnap délben kelés, délután elindultunk megkeresni a várat, de nem találtuk meg, ellenben elhagytunk néhány embert, de végül asszem teljes létszámban utaztunk haza.

igazából tökjól éreztem magam, de valamiért nem voltam olyan barátkozós hangulatomban. és ugyan elvoltam, de inkább azokkal, akikkel egyébként is jóban vagyok. ezt utólag tök sajnálom, mert nem tudom, hogy lesz-e még ilyen alkalom, de inkább próbálok arra koncentrálni, hogy egyébként nagyon klassz volt.:)