igen, nagyjából erről szólt ez a hét.

szerdán elmentünk a szépművészeti múzeumba, de csak kb. 1,5 h-nk volt, úgyhogy a modern részre egyáltalán nem jutott időnk, de megbeszéltük, hogy visszamegyünk. legalább az egyik részt nézzük meg rendesen, ha már ott vagyunk. (nem mintha nem láttam volna már egyszer mindkettőt:))

ezen az estén lett volna a rapid randis ismerkedés, de hogy, hogy nem kollektíven, kb. 20-an úgy döntöttünk, hogy nem megyünk, hanem inkább privát partizunk. elég jó döntés volt, főleg, hogy kiderült, hogy alig voltak ezen a cuccon, és mi pedig nagyon-nagyon jót buliztunk! ancs, elmentünk az echoba, de olyan sokan voltak, hogy kb. nem fértünk be, úgyhogy még mindig nem voltam az echoban.:( (magyarázat a többieknek: az echo volt ancs egyik kedvenc helye, ami itt van az utcám végén)

másnap volt a diáknap, ahol kb. 35000 ember fordult meg, ilyen fesztiválszerű dolgot kell elképzelni, koncerttel, mindenféle ugrálós, mászós, pörgős szerkezettel, dodzsemmel, stb. én persze ugráltam, másztam, dodzsemeztem, ahogy azt illik.:) képeket hamarosan töltök fel.

ezután elmentünk a fotómúzeumba, ahol épp egy kiállítás megnyitója volt. tipikus (közép-)kelet európai ember módjára lecsaptunk az ingyen borra, meg az oliva bogyóra, igyekeztünk mindezt nem feltűnően csinálni, de a csini nénik és bácsik között sztem ez nem nagyon ment.:) persze megnéztük a kiállítást is, és nagyon-nagyon tetszett! sőt, utána még néhány szót is váltottunk a fényképész bácsival (akihez rajtunk kívül mindenki azért ment oda, hogy dedikálja az újonnan megvett, mocskosul drága könyvét), aki láthatóan örült nekünk. azért tettük ezt amúgy, mert szinte minden európai országról voltak képei, de magyarországról nem. de ezt megbocsátottuk neki, miután kiderült, hogy egy írt egy könyvrészletet rólunk. ennek mondjuk még utána kell járni..:) a múzeum éjfélkor zárt, és gyakorlatilag úgy szóltak rám, hogy menni kéne, mert annyira leragadtam egy kisfilmnél, hogy észre sem vettem, hogy mindenki elment.

pénteken egy spontán buli kerekedett a magyar fiúknál. a spanyolok tanítottak egy játékot. egy kártyalapot kellett a szánkhoz tenni (egyszerre csak egy embernek), amit nem szabadott megfogni, tehát közben szívni kellett a levegőt, és így tovább adni a következő embernek, és így körbe. akinél leesik, iszik.:) ebből elég vicces szituk kerekedtek ki, és felülmúlhatatlan az emberek arca, amikor közelednek a kártyalappal.:)) egy jó nagy üveg pálinka szívodott így fel..

tegnap meg a spanyolok tartottak spanyol bulit. igazi tortilla, szangria gyümölccsel vödörből, piros virágok a hajba, spanyol zene, zászló, tánc.:) a jó szangria titka: a legolcsóbb borból kell készíteni.

ma meg biciklitúráztunk négyen. átmentünk a schelde másik oldalára az alagúton, ugyanis itt nincsen egyetlen híd sem. fura, mintha nem ugyanaz a város lenne. és elmentünk délebbre egy parkba, ahol aludtunk egy órácskát a napon.

igazából most realizáltam csak, hogy már egy hónapja itt vagyok, és azóta nem voltam természet-közelben. leszámítva a parkot, de ez csak amolyan mű-idill. és hiányzik ám nagyon. és olyan furcsa, hogy már egy hónapja itt vagyok. huh. nagyon szeretek itt lenni, de azért hiányzik minden, és mindenki otthonról. hiányoztok..