hétfőn majával és katácskával elmentünk leuvenbe. már régóta akartam, úgyhogy boldog voltam ettől a ténytől, csak sajnos elég szar időnk volt. havazott, kicsit az eső is esett, fújt a szél, szóval nem éppen város-nézős időt sikerült kifognunk. nem volt útikönyvünk, térképünk sem, szóval csak mentünk, hogy majdcsak megtaláljuk a lényeges dolgokat, hiszen úgysem olyan nagy ez a város. van néhány érdekes épület, sok szobor, amelyek kifejezetten tetszettek. van egy szobor (?) a főtéren. na az egy kicsit beteg. egy 15 m magas, hegyes fém rúdra rá van szúrva egy (szintén fém) valamilyen hatalmas bogár. (képek hamarosan)
leuven után elmentem majáékhoz, patryk már össze volt pakolva. (az érzelgős részeket kihagyom, mielőtt befordultok a poszt végére.:)) megvárta a landlordot, átadta a szobát, és elindultunk. merthogy, mivel jó fejek vagyunk, gondoltuk, segítünk neki. vártunk a 22-es buszra. tudni kell, hogy egyikünk sem szokott tömegközlekedni, bicajoztunk mindig. a 22-es buszról meg tudni kell, hogy mindenképpen el kellett érnünk a kiszemelt időpontban érkezőt, mert a következő már túl késő lett volna. de ott is voltunk vagy 10 perccel azelőtt, hogy fel kellett rá pattanni. szóval vártunk. hosszú várakozás volt ez abban a nagy hidegeben. megláttuk a buszt, örültünk neki, beálltunk szépen a buszmegállóba egymás mellé, és vártuk, hogy lassítson. de nem lassított. egyszerűen elment mellettünk. és akkor esett le, hogy itt le kell inteni a buszokat, villamosokat, ha fel akarunk szállni... első pillanat: na most mi lesz? második pillanat: ott a landlord, kérjük meg, vigyen el! ugyanis pont ebben a pillanatban lépett ki a házból. de a kis forgonja két személyes volt, így maja bepattant előre, mi meg patrykkal és a csomagokkal hátra a boxba. hát akkor már röhögtünk, hogy jókor tanuljuk meg a tömegközlekedős szabályokat.. :)
patryk busza késett, úgyhogy újra jó sokat ácsorogtunk a hidegben, de meg akartuk várni, hogy integethessünk. úgy egy 3/4 óra után viszont úgy döntöttünk, hogy mivel a 22-es is egyre ritkábban jár, inkább intsük le (! :) ) a következőt, és menjünk azzal, főleg, hogy közben maja családja is megérkezett antwerpenbe. úgyhogy a következőt leintettük, nagyölelést megejtettük, és felszálltunk. egy fél óra buszozás után még mindig ismeretlen volt a környék. kinéztem az ablakon, és a mellettünk levő ház ablakában tükröződött a buszunk száma (22) és a végállomás neve. ami nem a groenplats volt, vagyis rossz buszra szálltunk. de akkor már majdnem a végállomáson voltunk. úgyhogy megvártuk, hogy megforduljunk, és utaztunk egy laza 3/4 órát vissza is.. hazafelé vagy 10 percen keresztül a hasunkat fogva röhögtünk, hogy mennyire bénák vagyunk.:)
tegnap is nagyon rossz idő volt, de sétálni akartam antwerpenben. olyan helyeken jártam, ahol eddig nem nagyon, meg olyanokon is, ahol már sokszor. ettem frietjest, csokit, fényképezgettem és élveztem, ahogy bőrig ázom. (esernyőt nem lehetett használni a nagy szél miatt)
este kimentünk egy ír pubba (nem értem, miért mentünk ír kocsmába belgiumban, ahol még csak nem is beszélnek hollandul! nem mintha én beszélnék, de maga a tudat, hogy az utolsó estéink egyikét egy ír kocsmában töltjük, nem volt túlzottan felemelő, de legalább a sör belga volt), ahol is azt hittem, hogy megtaláltam a kedvenc belga sörömet. ez a nedű trippel karmeliet névre hallgat. mára megválozott a véleményem.
ma berttel elmentünk lierbe. ő nem volt vmi lelkes, de nekem nem volt kedvem egyedül menni, és anett biztos örül majd hogy gondját viselem bercikéjének.. hehe :) szóval: lier nagyon szép!! olyan kis cuki, csendes kisváros, tele kis eldugott utcácskákkal, szobrocskákkal, kanálisokkal, kacsákkal, padokkal. a zimmertoren, a csillagászati óra, ami talán a leghíresebb a városkában, gyönyörű!! teljesen bele vagyok szerelmesedve! ennek a közvetlen közelében ittam én egy kávét, bertje pedig egy sört. mondhatni a sört. amit úgy hívnak, hogy kasteel bier, és a legjobb sör, amit valaha ittam. és mint kiderült ezt nem csak én gondolom így, mert állítólag 2007-ben megválasztották japánban a világ legjobb sörének. hát ha valóban így volt, megérdemelte.
na jó, most megyek. dávid és bia mindjárt itt vannak.
