mivel már péntek (?) óta nem írtam, előreláthatólag hosszú post következik.

pénteken este megmozdultunk a dutch csoporttal, és együtt kimentünk a városba. most hétvégén ünnepelte antwerpen belgium felszabadításának 65. évfordulóját. ezért a groenplaatson 40-es évekbeli zenét játszottak, ilyen kicsit jazzeset, és nagyon táncolósat. olyannyira táncolósat, hogy az idősek is táncra perdültek. mert itt az idősek aktívak, járnak-kelnek, és mindenkire mosolyognak! no de hogy folytassam. voltak korabeli katonaruhába öltözött férfiak egy-ketten. no az egyik odajött hozzám, nyújtja a kezét, és elvisz táncolni.:) klassz volt.:)

bicajjal mentem, úgyhogy természetesen eleredt az eső közben. beültünk inni egyet a koncert után egy pubba. amikor kijöttünk meglátogatni ancsát, emlékszem, hogy nagyon megnéztük ezt a helyet, és egy „úristen!”-nel nyugtáztuk. no ez volt az. mindenféle szentek szobrai vannak bent, de amúgy meg ezeken kívül ilyen kétértelmű festmény(nek nehezen nevezhető alkotáso)k is. asszem nem ez lesz a kedvenc helyem. rosszul helyezkedtünk, mert az asztal végébe ültünk hárman magyarok, így ennek akarva-akaratlanul is az lett a vége, hogy magyarul beszéltünk. de szerencsére a németek késtek, így ők megtörték ezt, és onnan kezdve felváltva beszéltünk németül és angolul. és miután nekem mostanában flamand kifejezések visszhangoznak a fejembe, ennek is hangot adtam, így már 3 nyelven folyt a kommunikáció (na jó, a flamand azért csak néhány mondat erejéig tűnt fel).

ezután még elmentünk bulizni is, de a buli behalni látszott elég hamar, és a csapat is kettészakadt, úgyhogy néhányan megléptünk.

nem volt egy felejthetetlen este (leszámítva a táncizást a 40-es évek katonájával:)), de legalább elkezdődött valami. jó lesz ez.

szombaton bicajozni mentem. igazából nem azért indultam útnak, de hogy-hogy nem, elindultam várost látni. az első dolog, ami mellett nem tudtam elmenni, az egy sereg skót volt. olvasod, bella? itt voltak a skótjaid. dudáltak a szépművészeti múzeum előtt! olyan jó volt, már alig vártam, hogy megírhassam!:)

aztán tovább mentem, és kitaláltam, hogy megnézem a parkot, ahol a nyuszik vannak. no odaértem a park egyik csücskéhez (háromszög alakú), és hallom, itt is zene-bona van. jobban körülnézek, és ott sorakoznak az úton a réges-régi katona-kocsik, és a réges-régi ruhákba öltözött katona bácsik. pont a megemlékezés (még mindig a felszabadítás) végére értem oda, úgyhogy csak kicsit kellett várnom, és ezek a kocsik, meg motorok, meg tankok el is indultak. hú, nagyon szupi volt, csináltam csomó fotót, majd töltök fel.

a parkot is megnéztem persze. olyan jó, hogy tényleg egy csomó nyuszka csak ott ugrándozik. van a parkban egy nagy-nagy tó, körbe van kerítve, és leginkább ott vannak bent. az emberek meg visznek nekik kaját, és etetik őket. persze ez tilos, de úgy tűnt, ez senkit nem izgat.

ééés, úgy döntöttem, ha már ilyen szép napom volt, megkoronázom még egy kis belga csokival. úgyhogy már azt is elmondhatom, hogy ettem igazi, hihetetlenül finom belga csokit a kintlétem alatt.:) (nem lenne túl gazdaságos, ha ezt gyakran csinálnám..)
ja és a nap tanulsága amúgy: ne indulj el csak úgy biciklizni útikönyv nélkül!

vasárnap reggel egész korán felkeltem, mert olvastam a kis könyvecskémbe, hogy reggel vásár van a theatrepleinen. igazából tök hasonló, mint a pécsi vásár, csak nincs bolhapiac, és rendezetlenül állnak be az árusok, nem tematikusan. természetesen nem tudtam úgy elmenni, hogy ne vegyek valamit, úgyhogy van egy új piros pénztárcám (a régi elszakadt).:) azért lett piros, mert nem tudtam dönteni a zöld és a lila között.:)

szintén az okos könyvecském világított rá arra, hogy a közelben van egy botanikus kert is. no azt is bejártam. szép, szép. van bent egy üvegház is. no oda is bekéretőztem. az első része nagyon tetszett, egy csomó érdekes kaktusz lakozik ott. de akkor még nem tudtam, hogy van még két rész, ahova bemehetek, és az volt az igazán hú, de jó! mert konkrét dzsungelbe kerültem. komolyan! kicsi volt, mindkettő, de olyan pára volt, és olyan növények, hogy wáá! nagyon-nagyon tetszett!

most ennyit tudok írni. holnap megyünk a dutch csoporttal gentbe (remélem ebből nem hagyok ki standard egy betűt, mint a bruggeből:)).

ja meg még a lakótársakról: egyik nap sütöttem bundás kenyeret, és túl sokat csináltam, úgyhogy adtam belőle mohamednek is. erre ő másnap hozott nekem innivalót.:)

találkoztam egy másik (elvileg) ittlakóval. hát elég antipatikus volt. főleg a barátnője. akihez beszéltem ilyen tök kis kedvesen, nyújtottam a kezem, hogy bemutatkozzak neki, de ú meg csak könyökölt tövább az asztalnál. aztán a csávó felvilágosított, hogy nem tud angolul. de akkor is. legalább köszönhetett volna, sztem azt azért érti, hogy hello. na mindegy, azóta sem láttam őket.

és elvileg van itt még valaki az 1. emeleten, csak ő beteg. ma reggel találkoztam a nagynénjével, de én rohantam, ő meg csak annyit mondott, hogy reggel meg este jön az ingridhez, mert beteg.

na puszik.