mert már a vonaton ül, kb. egy óra és megérkezik.:) olyan érdekes, hogy mindenkire mennyire másképp várok, mennyire másképp készülök. jó, ő mondjuk speckó eset, elég nehéz előre tervezni, mert már kb. mindent látott, úgyhogy nagyon újat mutatni nem tudok, csak a barátaimat kb.:)
ma volt egy o-óó szitu. bicajjal nem nagyon szoktam betartani a közlekedési szabályokat, mert már ismerem a járt utakon a lámpák működését, és tudom, mikor lehet átmenni a piroson. és ezt rendszeresen megteszem. de ma nem vettem észre, hogy a másik oldalon a bicikliken két redőr ül. azért nem vettem észre amúgy, mert valahogy még nem épült be a sémáimba, hogy a bicajos rendőröknek narancssárga a kabátjuk. az hagyján, hogy a piroson átmentem, de a szembelevő sávban is gurultam vagy 10 métert és a villamossínek között is, ami azért eléggé a tilos kategóriába tartozik (amúgy nem para, csomószor csinálom). és a ráadás az volt, hogy nem volt világításom. az mondjuk már nincs egy hónapja )a dinamó nem szorult eléggé a kerékhez, és én nem mertem jobban meghajlítani, nehogy letörjön). szóval a rendőr szólt valamit hollandul, amit ugye nem értettem, és hát nem álltam meg, mert azért az út közepén a szembe sávban talán nem kéne, utána meg nem akartam már..:) de hát ki gondolta volna: utánam jött az egyik. hátranéztem, és egyből mondtam, hogy tudom, tudom. hát ha tudom, miért nem világít a lámpám. óóó, ez egy nagyon újkeletű probléma, nem megy a dinamóm. hát persze, be kellene kapcsolni. de nem megy. emeljem fel az első kerekem. felemeltem, megpróbálta, nem ment, letettem megnyomkodta. emeljem fel megint. felemeltem, megpróbálta, ment. óóóó, nagyon köszönöm! rámnézet, szép napot kívánt és elment. szeretem az itteni rendőröket.:)
