ma is búcsúzunk. anettől. holnap megy haza. úgyhogy ma még utoljára összegyűlünk a szellemkastélyban, és pink-lady kívánságára egy kicsit mi is bepinkülünk. :)
pink party in the ghost castle
2010.01.27. 13:30 | katicka | 2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://katyi.blog.hu/api/trackback/id/tr191706348
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Én, a Mesélő 2010.01.27. 22:27:22
Írtam egy posztot a kommentedhez.. :))
Elemezzük hát e kommentbe fordult posztot, mely maga Fábry Sándor bőbeszédűségének és a könnyed, laza, XX. század eleji párizsi íróiskola virtuozitásának két lábon járó remeke. Mert mennyi mindent is tudunk meg a főszereplőről ? Nem győzzük sorolni. Először is könnyes búcsút intünk a múlt egy apró szeletének, melynek fájó elhalványulása kihasít egy darabot főhősünk lelkéből. Szinte érezzük, amint a melléknevek sokaságának használata már-már kunderai magasságokban ível, miközben megjelenik előttünk a lelki pőreségében magára maradt magyar lány. Az író itt önnön mélységeiből tár fel garmadnyi történetet és megannyi sztorit, csak győzzük kapkodni a fejünket.
Az "anettől" szó a maga egyszerűségével meséli el kettejük kapcsolatát, barátságát. Látjuk magunk előtt sétálni őket a Temze partján (rohadtul nem vágom van-e Antwerpennek folyója, s ha esetleg van, hogy hívják, ezért lett Temze, na..), amint sárguló leveleket rugdosva mesélnek egymásnak álmaikról és az elképzelt jövőről. Hatalmas tehetség egy szóban ennyi mindent belefoglalni. Szellemkastély pink-ladyje perdül elénk, érezzük illatát és mély kék szemében megcsillanni látjuk Anett tengernyi érzelmét, ahogy dallá olvadva az esti éjben száll végtelen égtájak felé. Lélegzetelállító költői képek repkednek, már-már belepinkülünk mi is a forgatagba, annyira magával ragad az erasmus-fíling.
Köszönjük Néked múzsa, ki friss energiával élteted virtuális írónk virtuális pennáját,mi soha ki nem apad, csak ontja magából a hasonló műremekeket.
:)
Elemezzük hát e kommentbe fordult posztot, mely maga Fábry Sándor bőbeszédűségének és a könnyed, laza, XX. század eleji párizsi íróiskola virtuozitásának két lábon járó remeke. Mert mennyi mindent is tudunk meg a főszereplőről ? Nem győzzük sorolni. Először is könnyes búcsút intünk a múlt egy apró szeletének, melynek fájó elhalványulása kihasít egy darabot főhősünk lelkéből. Szinte érezzük, amint a melléknevek sokaságának használata már-már kunderai magasságokban ível, miközben megjelenik előttünk a lelki pőreségében magára maradt magyar lány. Az író itt önnön mélységeiből tár fel garmadnyi történetet és megannyi sztorit, csak győzzük kapkodni a fejünket.
Az "anettől" szó a maga egyszerűségével meséli el kettejük kapcsolatát, barátságát. Látjuk magunk előtt sétálni őket a Temze partján (rohadtul nem vágom van-e Antwerpennek folyója, s ha esetleg van, hogy hívják, ezért lett Temze, na..), amint sárguló leveleket rugdosva mesélnek egymásnak álmaikról és az elképzelt jövőről. Hatalmas tehetség egy szóban ennyi mindent belefoglalni. Szellemkastély pink-ladyje perdül elénk, érezzük illatát és mély kék szemében megcsillanni látjuk Anett tengernyi érzelmét, ahogy dallá olvadva az esti éjben száll végtelen égtájak felé. Lélegzetelállító költői képek repkednek, már-már belepinkülünk mi is a forgatagba, annyira magával ragad az erasmus-fíling.
Köszönjük Néked múzsa, ki friss energiával élteted virtuális írónk virtuális pennáját,mi soha ki nem apad, csak ontja magából a hasonló műremekeket.
:)
mosolypötty 2010.01.28. 12:05:54
Jó is az a pink-party! Ha hazajössz itthon is csaphatnánk egyet! Persze csak csajok!!!! ;)
