még dutchra sem mentem, mert nekik valahogy sikerül elérniük egy órával korábban induló vonatot charleroi-ból, fogalmam sincs, hogy csinálták. furcsa érzés volt meglátni őket itt, a leggyönyörűbb pályaudvaron, ahol ők először voltak, és amelynek a közelében én már két hónapja lakom. mondhatnám élek, de ez egy kicsit hatásvadász kifejezés. bár így van. nagyon izgatott voltam. (amúgy tök fura, mert itt sehol nincs kirakva info az érkező vonatokról, ezt úgy kell megkérdezni, és mindig furcsálják is..)
olyan sok mindent hoztak, hogy hárman kellettünk, hogy idehozzuk a hotelből.:) háziszalámit, mézes pálinkát (házit, persze), mama vaníliáskiflijét (egy cipős doboznyit), kb. 2 kiló mandulát, újságokat, a csizmámat, télikabátot, ruhákat, szóval csupa-csupa nagyon szupijó dolgot.:)
sok-sok klassz dolgot csináltunk együtt ezalatt a néhány nap alatt, és összességében szerintem igen tartalmas időt töltöttünk együtt. csak ízelítőül néhány megmozdulás: sétálgattunk, lovas kocsikáztunk a városban, ebédeltünk közösen a barátaimmal, elmentünk a de vagant-ba jenevert inni, főztem nekik kagylót, elmentünk brüsszelbe megnéztük az atomiumot, a pisilő kisfiút, tereket, épületeket, találkoztunk bartók béla szobrával, majd újra antwerpenben hihetetlenül finom hal és rák-tálat ettünk, piacoltunk, frityeszeztünk, söröztünk, én rendíthetetlenül dutchul próbáltam rendelni mindenhol, több, kevesebb sikerrel, beszélgettünk, nevettünk… úgy gondolom tetszett nekik. nekik is.
(fényképek megtekinthetők a már ismert címen.:))
