ezt már tegnap írtam, csak pont behalt a net.

nem mintha annyira ráérnék, mert – milyen gáz ez így szeptember első hetében – tanulnom kell. csütörtök-pénteken vizsgázom flamandból, szóbeli-írásbeli. és meglehetősen sokat haladtunk előre, szóval lenne mit nyalnom. de most tökre van kedvem írni.

pénteken piknikeztünk a kis csoportunkkal suli és a lidlben végrehajtott bevásárlás után, ugyanis azt is megtaláltuk! nasival és sörrel a tatyónkban lementünk a schelde partjára, és addig ott is maradtunk, amíg majdnem megfagytunk. apropo megfagyás. van a csoportban két orosz lányka, most beszélgettem velük először. szibériából jöttek. ahol eme neves napon (péteken) már most -5°c volt. durva nem? és ez is olyan, mint hogy mohamed még nem látott havat, tudom, de ott ilyen -50°c-ban simán még dolgozni járnak meg suliba, és van élet. ebbe sem sűrűn gondol bele kellemes klímájú országunk embere – legalább is én biztos nem.

no tehát amíg majd’ megfagytunk. ezután felmentünk a lengyelek lakására házibulizni. az egyik tanárunk, (aki a másik csoportot tanítja, nevezzük nevén:) stefanie is jött velünk. ő ilyen kis fiatal, tök kedves, segítőkész, halk, de szociális csajszi. kb. most diplomázhatott.

mindennap úgy végződik a dutchunk, hogy dutch zenét hallgatunk, előtte átnézzük a szöveget, hogy értsük is, tanuljunk belőle. ezek általában nem is olyan rossz számok. majd belinkelek párat. ezen az esten is elkezdtünk ilyen nyelvű zenét hallgatni, amit közben stefanie fordított. hú, nagyon jó volt! ezt a számot kifejezetten szeretem:

no hát ott pedig addig maradtunk, amíg a szomszédok nem fenyegettek meg minket, hogy kihívják ránk a rendőrséget – hát igen, több mint 20-an voltunk, ennyi ember nem tud csendben lenni. elmentünk vmi elvileg diákoknak fenntartott helyre, ahol az idő nagy részét kint töltöttük, és engem elkapott a „ah, ez hihetetlen, hogy itt vagyok!” érzés…

hazafelé hárman mentünk, az egyik lengyel lányja (justyna), stefanie és én. Stefanie csomót mesélt belgiumról, néhány dolog számomra olyan hihetetlen volt. például, hogy senki nem büszke belgiumra. senki nem tudja a nemzeti himnuszt (!!!). a flamandok gyakorlatilag szóba sem állnak a vallonokkal, és fordítva, mondhatjuk, hogy utálják egymást. a flamandoknak egyáltalán nincsenek vallon ismerőseik, és fordítva újfent. (ezt mondjuk már hallottam korábban, de nem gondoltam volna, hogy ez tényleg ennyire éles.) és ezért nem is tudják, hogy mi van a „másik” területén, nem ismerik azt a részét az országnak. ez meg már más, de ez is olyan fura volt: mivel belgium ilyen kicsi, a diákok minden hétvégén hazautaznak, és nincs túl nagy diákélet hétvégén. bár ez gondolom inkább leovenre jellemző.

szombaton (vagyis tegnap) átmentem anettékhoz tanulni. hmm… na azért nem vittük annyira túlzásba, tanulunk kb. 2 órát, mert utána valami olyan következett, amire nem számítottam: kagylót vacsiztunk fehérborral!:) az egyik ott lakó román lány szülinapi vacsit csinált katának.:) huh, jó volt, bár nem szeretnék túl gyakran kagylót enni. a paradicsomszósz jobban izlet.:D

itt van két pécsi fiú, akik az egyik német csoporttársammal laknak egy diákházban, és este náluk volt party (hogy mondtad, ancs, kot-party?:)). éjfél után bejelentettük, hogy mostantól akkor szülinapozunk, mert már 13-a van, ennek örömére elénekeltül a „happy birthday”-t. először angolul persze. aztán magyarul. aztán – akik tudták, és leginkább akik a megfelelő nemzetiséghez tartoztak – németül, spanyolul, olaszul, oroszul, csehül, lengyelül, franciául. húú, nem hiszitek el, mennyire komoly volt!!

ezután útra keltünk, és csoportosan meglátogattuk a vöröslámpás negyedet. igazából tök ugyanaz, mint amszterdamban, csak kisebb. láttam egy faszit, aki épp kijött egy csaj kirakatából – feltételezhetőleg – akció után. elindult jobbra, majd egy 15m után megfordult, visszament 10m-t, átment az út másik oldalára, és mindent bevetett, hogy gyorsan eltűnjön a tömegben. fura. akkor miért megy be a kirakatba? máshol nem talál kurvát? érdekes élmény ez egyébként. már női szemmel nézni a nőket a kirakatban.

említettem az orosz lányokat. ugyanezek a lányok most vannak először európában. és nem is maradhatnak tovább 3 hónapnál. úgyhogy most mindent látni akarnak. pl. olga volt a fő indítványozó, hogy menjünk el a vöröslámpás negyedbe. és teljesen le volt döbbenve. oké, mások is, én csak azért nem, mert már voltam amszterdamban. de szeretem, hogy ő mindig hangot is ad annak, hogy mennyire más itt egy csomó minden, mint oroszországban. no és ezek a lányok kitalálták, hogy el akarnak menni párizsba két napra. utánanéztek, és busszal egész occsóért ki lehetne menni. és én most tökre be vagyok zsongva. még átgondolom, de ki tudja, mikor jutnék ki legközelebb párizsba!

de úgy határoztam amúgy, hogy még 27-e előtt elmegyek brüsszelbe, mert addig van helyijáratos bérletem, amit lehet ott is használni (nem fogok utána venni, mert ugye van bicóm). ah, mindent látni akarok!:) (csak fussa…)