katyi-blog

ez a mese a továbbiakban nem antwerpenben folytatódik. úgyhogy meg is kellene változtatnom az "ik ben een hongaarse in belgië" kiírást, mert már idejét múlt. de olyan nehezemre esik tőle megválnom..

no de rátérvén a lényegre. március 25-én este fogtam magam meg a kis csomagjaimat, felültem egy éjszakai vonatra, és elindultam krakkóba. soha korábban nem utaztam éjszakai vonaton. de egy fantasztikusan jó dolognak tartom! 6 ágy volt egy kabinban, 3-3 egymás felett. a jegyem legfelülre szólt, de ha nem oda szólt volna is ott utaztam volna, mert hát mégiscsak! ketten utaztunk csak a kabinban, egy krakkói srác és én. beszélgettünk, és már megint rá kellett jönnöm, hogy milyen kicsi is a világ. a srác énekel, kórusban. tulajdonképpen valamiféle vezetője egy kórusnak. és a nyár elején jönnek magyarországra. na és hova? 6 helyszínre, amelyek közül az egyik a pázmány péter katolikus egyetem.:) mondjuk sztem nem a btk, mert budapest volt írva, de hát mégis. azt mondta, majd ír, hogy hozzunk már össze valami közös éneklést. vicci lenne.

no de visszatérve, hogy miért is olyan szupijó dolog ez az éjszakai vonatozás: mert a vonat hamar elringat, és csak a kalauz kelt fel, amikor már ott vagy, ahol lenni akarsz. olyan érzés volt, mintha nem is utaztam volna. átaludtam néhány országot, 6-kor felkeltem, sikítozni kezdtem, hogy mindjárt krakkóban vagyunk (no ekkor nézett a csávó sztem totál bolondnak), és tényleg pár percen belül ott is voltunk.

leszálltam a vonatról, és már ugorhattam is partyk és maja nyakába, már mindketten ott voltak, mert mint kiderült, majával egy vonattal érkeztünk, valahol az éjszaka folyamán összekapcsolták a kocsijainkat. annyira boldog voltam, hogy újra láttam őket! hirtelen nem is tudtunk egymásnak mit mondani, csak hogy milyen hihetetlen, hogy itt vagyunk, újra együtt, de valahogy nem is volt vágyam az, hogy most beszéljünk, elég volt az érzés, az a hihetetlen érzés, hogy tovább él ez a csoda. antwerpenben mégis csak olyan természetes és egyszerű volt együtt lenni. de újra találkozni valahol természetes is, és nem is. energia és pénz kell hozzá, és az, hogy tényleg akarjuk. és akartuk eléggé, mindannyian.

próbálom a lelkizős részét rövidre fogni, de nehéz.

a szállást patryk intézte, mert ő lakott egy évig krakkóban, és vannak ott barátai. az ő lakásukban aludtunk. heten laktak együtt, minket a 3 lány fogadott be a szobájába. már úton a lakás felé összetalálkoztunk az egyik lánykával, aki épp dolgozni ment, és annyira kedves volt, hogy hirtelen nem is tudtam hová tenni. azon kívül, hogy vagy 3 percen keresztül fejtegette, hogy hogy örül, hogy itt vagyunk, együnk, igyunk bármit, amit ott találunk, bármiben tud segíteni, szóljunk, még azt is hozzátette, hogy ha használni szeretnénk a bicaját (eredetileg tervben volt), nyugodtan, de nem találja a kulcsát a zárhoz, de semmi baj, szerezzünk egy fűrészt és vágjuk le. még azt is elmondta, kitől szerezzük be azt a fűrészt. és mindenki ilyen volt, hihetetlen.

először egy monostorba mentünk. először csak leültünk egy sziklára, ami a monostor melletti folyócska partján állt, és csak beszélgettünk. nagyon nem akarodzott egyikünk sem mozdulni onnan. egyszerűen csak jó volt.

miután megnéztük a monostort is, visszamentünk a belvárosba, ahol talákoztunk a többiekkel: justkával és piotrcskával, valamint justka egy barátnőjével, agnieszkával. olyan filmbe illő jelenet volt, amikor futottunk egymás felé, sikítozva a főtéren, és majd' fellöktük egymást amikor ütköztünk.:) nagyon hiányoztak.

sétálgattunk a belvárosban, kazimierz negyedben, kávézgattunk, megnéztük a tüzet okádó sárkányt, heverésztünk a visztula partján...

amikor kezdett szürkülni, hazamentünk, hogy felkészüljünk az estére. piotr velünk tartott, de sajnos utána haza is ment, mert elég beteg volt. de így legalább odaadhattam neki az aszút, amire már olyan rég vágyott.:)

este még felszedtük a főtéren a lassu tomit, aki nekem gimis osztálytársam volt, és egy hónapig kiment krakkóba gyökereket vizsgálni. viccesen hangzik, nem? :) no a lényeg, hogy én direkt úgy terveztem, hogy egyszerre meglátogathassam őt is, és a többieket is, tulajdonképpen ezért is talákoztunk krakkóban, annak ellenére, hogy senki nem krakkói.

elmentünk iszikélni (żubrowka-almalé, hmmmm), táncikáltunk is, pedig úgy terveztük, hogy csak szolidan beülünk valahová beszélgetni. zapiekankat ettünk még az iccaka, ami tulajdonképpen melegszendvics, és isteni finom. a nap 24 órájában lehet kapni, olcsó, szóval a legjobb diák-kaja.:)

másnap nem siettünk a felkeléssel, olyan dél körül indulhattunk el. patryk nem mondta meg, hová megyünk, csak hogy meglepi. szép meglepi volt. egy bányató-szerűség. II. jános pált is itt dolgoztatták még réges régen.

folyt köv. :)

ez a cím mondjuk nem tetszik. remélem nem az utolsó napjaim voltak ezek ott. vissza szeretnék menni.

 még ott abban a belga városban írtam mindig ilyen kis cetlikre, hogy mik történtek, hogy ne felejtsem el leírni. és így tettem az utolsó héten is. csak eezeket a kis cetliket nem találom. pedig úgy emlékszem, hogy hazahoztam, de nincs meg egy sem.:( így elég nehéz lesz ilyen távlatban összeszedni a dolgokat, nem lesz teljes, de hát mindegy.

emlékszem, hogy az utolsó héten totál az volt a benyomásom, hogy milyen szép kis kerete van ennek a fél évnek. pontokban.

• bicikli hiánya
• szarakodó ajtózár
• bizonytalan szállás (10 nappal korábban ki kellett volna költöznöm)
• ismerősök hiánya ill. igen kevés ismerős
• dávid és valaki (beksi/bia)
• para a csomagjaim súlya miatt
• sííííírhatnék

egész héten, ha csak tehettem kasteelbiert ittam. és ha csak tehettem az ismerőseimmel voltam. dávidékat guide-olgattam, megmutattam a legfontosabbakat: a belvárost, a muset, a vöröslámpás negyedet (mert ők még nem láttak ilyet korábban), elküldtem őket brugge-be, etettem velük szendvicset és frityeszt, sőt biával mi még ettünk kagyleszt is. szóval tényleg igyekeztem olyan mindent bele hetet élni, és még egyszer megölelni a várost.

sok mindent ott kellett hagynom a hülye súlylimit miatt. sok olyan tárgyat ott hagytam, ami emlék volt, de totál haszontalan, meg olyat is, ami hasznos, de nagy volt, pl.

• a szobámat díszítő képeslapok felét (persze nem azokat, amiket postán kaptam kedves emberektől, hanem amiket itt-ott összeszedtem)
• hohét és lucyt (egyiket annemieknek adtam, másikat lottenek)
• a takarómat, párnámat, pokrócot, dobozokat, kukát
• cikkeket, amiket nem olvastam el
• a mosdó feletti lámpán levő mikulássapkát
• csomó zoknit
• egy holland antwerpen ismertető könyvet benne 50 euróval (ezt utólag tudtam meg, de a pénz már úton van hazafelé)

meg még egy csomó-csomó mindent.

a reptéren ott kellett hagynom az esernyőmet. a gyönyörő átlátszó pöttyös esernyőmet. érthetetlen, mert ugyanazzal a járattal hoztam két másikat. amikor oda kellett adnom a bácsinak, nagyon kevés választott el attól, hogy sírjak. meg hát alapból, egész úton.. (jaj, nagyon nehéz ezekre visszagondolni most, mármint fájdalmas)

itthon hatalmas hó fogadott minket. az éjszaka alatt átrendszereztem a cuccaimat, megpakoltam az egyik bőröndömet azokkal a holmikkal, amiket síelni akartam vinni, aludtam 2 órát, és hajnalban már indultam is a buszhoz, ami vitt ausztriába.

arról csak annyit, hogy ott még angolul álmodtam, és nagyon fura volt, amikor egész nap magyarul kellett beszélnem. de volt bennem valami olyan érzés, hogy igen, megcsináltam. egyfajta büszkeség. hogy micsoda félelmekkel mentem oda, és micsoda emlékekkel tértem vissza. nagy döntéseket hoztam, jókat is, rosszakat is, de az enyéimet. és rengeteget tanultam. nem kifejezetten a suliban, bár ott is, de a suli inkább felfogásban változtatott rajtam. nem is konkrétan az angolra gondolok, mert az angolom azért még igencsak fejlesztésre szorul... szóval a tanulást, mint olyat valahogy általánosabban értem. és ezt most nem is fogom kifejteni.

azóta sokan kérdezik, hogy "na és milyen volt?". hát ez a legrosszabb kérdés. mert nem tudok rá válaszolni. mert hosszan nem lehet, meg nem is mindenkinek akarok, röviden meg nem érdemes. jó volt. nagyon jó. intenzív. sűrű. néha nehéz. rengeteg jó embert ismertem meg. az első és az utolsó hónapban sokat sírtam. nagyon szerettem, de bántottam is embereket. mindezekkel együtt, ennek a fél évnek minden pillanatát imádtam.

igértem, hogy még megírom, mi volt utolsó héten kint antwerpenben, hogy kerek legyen a történet. megírom. de most hétvégén rájöttem, hogy nem ettől lesz kerek a történet, mert ennek a mesének nincs vége. mert ezeknek a barátságoknak nincs végük, és ezek életben tartják a mesét.

szóval folytatom. de csak ezt a történetet, az életemnek ezt a szálát. és immáron csak úgy, magamnak.

nem is akármennyire, amit legtöbbötök tudom, hogy tud, de nekem ez ilyen wáááááá, de jóó! :) szóval itthon vagyok magyaroszágon, még néhány órát, majd ha hazajöttem megírom utolsó néhány napunk történetét is, hogy kerek legyen a blog, de most rohanok pakolni.

csókok, drágák!

összapakoltam a szobám. nagyon üres. de dávid és bia itt vannak, úgyhogy annyira mégsem.:)

ideje elbúcsúzni antwerpentől. nem tudom leírni, mit jelentett.

hétfőn majával és katácskával elmentünk leuvenbe. már régóta akartam, úgyhogy boldog voltam ettől a ténytől, csak sajnos elég szar időnk volt. havazott, kicsit az eső is esett, fújt a szél, szóval nem éppen város-nézős időt sikerült kifognunk. nem volt útikönyvünk, térképünk sem, szóval csak mentünk, hogy majdcsak megtaláljuk a lényeges dolgokat, hiszen úgysem olyan nagy ez a város. van néhány érdekes épület, sok szobor, amelyek kifejezetten tetszettek. van egy szobor (?) a főtéren. na az egy kicsit beteg. egy 15 m magas, hegyes fém rúdra rá van szúrva egy (szintén fém) valamilyen hatalmas bogár. (képek hamarosan)

leuven után elmentem majáékhoz, patryk már össze volt pakolva. (az érzelgős részeket kihagyom, mielőtt befordultok a poszt végére.:)) megvárta a landlordot, átadta a szobát, és elindultunk. merthogy, mivel jó fejek vagyunk, gondoltuk, segítünk neki. vártunk a 22-es buszra. tudni kell, hogy egyikünk sem szokott tömegközlekedni, bicajoztunk mindig. a 22-es buszról meg tudni kell, hogy mindenképpen el kellett érnünk a kiszemelt időpontban érkezőt, mert a következő már túl késő lett volna. de ott is voltunk vagy 10 perccel azelőtt, hogy fel kellett rá pattanni. szóval vártunk. hosszú várakozás volt ez abban a nagy hidegeben. megláttuk a buszt, örültünk neki, beálltunk szépen a buszmegállóba egymás mellé, és vártuk, hogy lassítson. de nem lassított. egyszerűen elment mellettünk. és akkor esett le, hogy itt le kell inteni a buszokat, villamosokat, ha fel akarunk szállni... első pillanat: na most mi lesz? második pillanat: ott a landlord, kérjük meg, vigyen el! ugyanis pont ebben a pillanatban lépett ki a házból. de a kis forgonja két személyes volt, így maja bepattant előre, mi meg patrykkal és a csomagokkal hátra a boxba. hát akkor már röhögtünk, hogy jókor tanuljuk meg a tömegközlekedős szabályokat.. :)

patryk busza késett, úgyhogy újra jó sokat ácsorogtunk a hidegben, de meg akartuk várni, hogy integethessünk. úgy egy 3/4 óra után viszont úgy döntöttünk, hogy mivel a 22-es is egyre ritkábban jár, inkább intsük le (! :) ) a következőt, és menjünk azzal, főleg, hogy közben maja családja is megérkezett antwerpenbe. úgyhogy a következőt leintettük, nagyölelést megejtettük, és felszálltunk. egy fél óra buszozás után még mindig ismeretlen volt a környék. kinéztem az ablakon, és a mellettünk levő ház ablakában tükröződött a buszunk száma (22) és a végállomás neve. ami nem a groenplats volt, vagyis rossz buszra szálltunk. de akkor már majdnem a végállomáson voltunk. úgyhogy megvártuk, hogy megforduljunk, és utaztunk egy laza 3/4 órát vissza is.. hazafelé vagy 10 percen keresztül a hasunkat fogva röhögtünk, hogy mennyire bénák vagyunk.:)

tegnap is nagyon rossz idő volt, de sétálni akartam antwerpenben. olyan helyeken jártam, ahol eddig nem nagyon, meg olyanokon is, ahol már sokszor. ettem frietjest, csokit, fényképezgettem és élveztem, ahogy bőrig ázom. (esernyőt nem lehetett használni a nagy szél miatt)

este kimentünk egy ír pubba (nem értem, miért mentünk ír kocsmába belgiumban, ahol még csak nem is beszélnek hollandul! nem mintha én beszélnék, de maga a tudat, hogy az utolsó estéink egyikét egy ír kocsmában töltjük, nem volt túlzottan felemelő, de legalább a sör belga volt), ahol is azt hittem, hogy megtaláltam a kedvenc belga sörömet. ez a nedű trippel karmeliet névre hallgat. mára megválozott a véleményem.

ma berttel elmentünk lierbe. ő nem volt vmi lelkes, de nekem nem volt kedvem egyedül menni, és anett biztos örül majd hogy gondját viselem bercikéjének.. hehe :) szóval: lier nagyon szép!! olyan kis cuki, csendes kisváros, tele kis eldugott utcácskákkal, szobrocskákkal, kanálisokkal, kacsákkal, padokkal. a zimmertoren, a csillagászati óra, ami talán a leghíresebb a városkában, gyönyörű!! teljesen bele vagyok szerelmesedve! ennek a közvetlen közelében ittam én egy kávét, bertje pedig egy sört. mondhatni a sört. amit úgy hívnak, hogy kasteel bier, és a legjobb sör, amit valaha ittam. és mint kiderült ezt nem csak én gondolom így, mert állítólag 2007-ben megválasztották japánban a világ legjobb sörének. hát ha valóban így volt, megérdemelte.

na jó, most megyek. dávid és bia mindjárt itt vannak.

túl a pink-partin

túl az utolsó vizsgán

túl az utolsó nagy közös bulin

túl az első pakoláson

ezeken vagyok már túl. a pink parti klassz volt, leszámítva, hogy a célja az volt, hogy elköszönjünk anettől. (akiről egyébként a mesélő posztján felbuzdulva, úgy döntöttem, hogy írok egy posztot.) lengyel zászló színű (fehér-piros) rövideket ittunk (amit amúgy ha összekeverük, pink lett, de kevésbé volt finom), finomakat ettünk és csomó fényképet készítettünk, happy birthdayt énekeltünk bertnek sok nyelven (ezt még mindig annyira szeretem!!), megnéztük a korhű ruhát, amit gina készített, és örültünk egymásnak.

az utolsó vizsgára egyszerűen nem tudtam felkészülni. egyrészt mert az utolsó előtti vizsgám egy nappal előtte volt, és arra is csomót kellett tanulnom. na de erre. hát ezt még magyarul sem tudtam volna megtanulni ennyi idő alatt. volt egy könyt (zimbardo lucifer effect), amit csak elkezdtem kb., 10 cikk, amiből kéttőt elolvastam teljesen, és kettőnek a kivonatát, az órai anyagok közül ledig 4 nem is volt meg csak félig. szóval a reménytelenségbe beletörődve indultam el itthonról. az is egy külön sztori, hogy hogy. reggel 4-kor keltem, hogy még olvasgattam egy kicsit azért mégiscsak, és hallottam az ablakomon, hogy esik az eső. de még nem láttam ki, mert sötét volt. szóval felkészültem, amikor elindultam: gumicsizma és esernyő. de amikor kiléptem, meglepődtem, ugyanis a hó esett. és konkrétan fagy volt. úgyhogy semmi előnye nem volt a gumicsizmának és az esernyőnek, sőt. visszatérve. beültem vizsgázni, és meglepően sokmindent tudtam. szóval nem esélytelen a helyzet.:)

nagyon furcsa volt utána. úgy éreztem hazafelé menet, hogy megyek haza tanulni, persze tudtam, hogy nem, de nem tudtam olyan igazán felszabadult lenni. még. hazamentem, aludtam egyet, és amikor felébredtem, megcsapott a szabadság szele.:) úgyhogy délután útnak eredtem, levágtam majácska haját. annyira ari, kérte, hogy csináljunk fényképet róla, hogy legközelebb el tudja vinni a fodrászának megmutatni, hogy ilyet akar.:) ő parykkal lakik egy házban, és közben megérkeztek a többiek palacsintázni, iszogatni, azaz bemelegíteni az estére, ami wladimirnél folytatódott. és igen-igen jó volt. leszámítva a nagy búcsúzásokat, mert elindultak az embertömegek haza. talán azt most inkább nem fejtem ki, mennyire fura ez, túl hosszú lenne.

ma még elmentünk kávézni páran, utána elmentem pitrcskával az ő lakásukba, még beszélgettünk egy kicsit justkával (ők is együtt laktak), megölelgettük egymást, ígérkeztünk egy sort, hogy meglátogatjuk egymást (ez így is lesz), és hazajöttem. ők meg már úton vannak hazafelé. itthon én is elkezdtem pakolászni kicsit. egyrészt mert nagyon durva nagy kupi volt a kis szobámban, meg egy csomó mindent ki is dobtam, pl. belépőjegyeket, amiket nem tudok hazacipelni már.

mára egy laza sörözést terveztünk a musébe. jó nekünk.:)

ma is búcsúzunk. anettől. holnap megy haza. úgyhogy ma még utoljára összegyűlünk a szellemkastélyban, és pink-lady kívánságára egy kicsit mi is bepinkülünk. :)

sok minden történt az elmúlt napokban, amiről nem akarok írni. ezért nem is írtam eddig.

voltak már jobb napjaim is, de mivel nem akarom a kedves közönségnek szánt posztot panaszkodással megtölteni, ezt most kicsit félretéve inkább a jobb dolgokról írnék.

már csak két vizsgám van hátra, leadtam a házi dogáimat (amik elég fosok lettek, de legalább megvannak), és ugyan ez a két vizsga a legnehezebb, de azért ezt a néhány napot már túlélem. a könyvtári környezet kifejezetten facilitálja a tanulásomat, és itt valahogy koncentrálni is jobban tudok (kivéve néhány kósza alkalmat, mint például a mostani, amikor is rámjött a blogírhatnék). szóval pénteken és szombaton lécci-lécci nagyon szorítsatok. amúgy ebben az egész vizsgázásban az a legszarabb, hogy az emberek nagytöbbsége már végzett, sőt egy csomóan már haza is mentek. egyelőre úgy tűnik, hogy én leszek az utolsó, aki elhagyja antwerpent. fura lesz a tudat, hogy az emberek, akik a barátaim lettek, és akiket annyira ehhez a városhoz kötök, nem lesznek már itt. nem várom.

kata kórházban volt vagy 5 napig, valami csúnya baci megtámadta. szörnyű volt látni ahogy infúzióra kötve, falfehéren, az ágyban fekve kb. semmit nem tud csinálni. már kiengedték és jobban van.

pénteken este elmentünk bulizni. jó volt, egy kicsit mintha megnyomtam volna a reset gombot magamon. olyan tipikus erasmus buli volt – before party patryknál, tinci-tánci a ritm ’n blues nevű helyen a grote markton, élőzenével, sörrel.

már kb. ötödször hívnak fel vmi videótékából leuvenből, nem tudom miért, nem tudják elmondani, mert nem beszélnek angolul. én meg hiába próbálom nekik elmakogni hol angolul, hol düccsül, hogy nem értem, nem engem keresnek, soha nem voltam még leuvenben, rossz számot hívnak, stb. nem érjük egymást. érdekes, hogy az öt hívást kb. 4 különböző emberrel folytattam, és 1. egyikük sem beszélt angolul, 2. ugyanonnan indultunk, és ugyanoda lyukadtunk (nevezetesen hogy leraktam a telefont). utoljára egy nő a rendőrséggel fenyegetőzött. kicsit felhúztam magam először, de hát úgysem tudnak velem semmit kezdeni.

na és most valami, ami tényleg igazán nagyon jó: idén is pszinapszist fogok szervezni!!! :) igen, igen, február közepétől újra a szakmai stáb tagja leszek, je-je-jeee! :)

újabb általam eddig nem ismert infó belgiumról: itt mindenkinek kötelező szavaznia (már a választásokról beszélek). ha nem szavaznak, megbüntetik őket. fura, nem?

ez az utolsó posztok egyike volt.

a harmadik (solution focused therapy) vizsgámra az antwerpeni egyetem könyvtárában tanultam. nagyon szép az épület kívülről (képek hamarosan a már ismert helyen), belülről pedig nagyon modern, sőt hangsúlyoznom kell azt is, hogy biztonságos. ugyanis egy securitis szekrény mászkál föl s alá. nagyon vicces a sok-sok tanuló diák között..

a vizsga maga oké volt, a bácsi alapból nagyon cuki, és ilyen volt a vizsgám is. kb. többet beszélgettünk arról, hogy mit szeretnék kezdeni magammal suli után, mint az esettanulmányomról. :)

új bicajom van. sajnáltam, hogy meg kellett válnom a régi (96-os számú) bringámtól, de az új tulajdon képpen ugyanúgy néz ki, és jobban tetszik a száma (77-es).

tegnap (most már tegnap előtt) elmentem boltba, és többek között vettem egy üveg vodkát az estére, és képzeljétek: a boltos néni megkérdezte, hogy elmúltam-e már 18?! :D

tegnap (szintén tegnap előtt) volt a bolgárok búcsúbulija. ők mostanra már nincsenek a városban. a búcsú ezennel elkezdődött. és nagyon rossz.

mivel a bolgár delegáció stílusát pontosabban talán inkább modorát tekintve olyan előkelő, mondhatni királyi, ez volt a búcsú tematikája. a lengyelek csináltak nekik díjakat, mint "dancing queen", "smiling princess" és kaptak koronát, jivko alias jivios pedig egy mellvédet kapott és gyűrűt. egész este ezekben nyomultak, akkor is, amikor átvonultunk a prof-ba és akkor is, amikor elmentünk a cafe de anvers-be (ami a vörös lámpás negyedben található, tipikusan picsáknak való hely).

ma (tegnap) sikerült végre elmennem a rubens házba. ideje volt, mert antwerpenben ez a három leglátogatottabb hely egyike, és már kezdtem aggódni, hogy úgy megyek haza, hogy nem láttam.. még olyan sok mindent meg kell néznem!

most pedig egy fotózásról jövök.:) kata pasija (fabian) fotós, pontosabban annak tanul, és egy "házi feladatához" kellettünk. a valódi és a mű közötti határvonalat próbálja megragadni, úgyhogy rólunk olyan képeket készített, ahol nagyon műnek tűnünk, mint egy baba, és a babákról pedig majd valami olyan képet szeretne készíteni, ami valahogy valódibbnak tűnik, mint mi. ha megkapom a képeket, majd teszek fel abból is.

na puszik, megyek aludni, mert holnap a saját házijaimat kell készítgetnem.

az első vizsgát megünnepeltük. patryknál volt összejövetel, egész sokan voltunk. volt egy pont, ahol szakadtunk a röhögéstől. lakik abban a házban egy, patryk által igen csendesnek megismert vietnámi csávó. zenésznek tanul. amikor megtudta, hogy magyar vagyok, elújságolta, hogy egy szót tanult meg magyarul, az pedig a gecsi. na nagynehezen kitaláltam, hogy az a geci. hasznos szó. volt 2 uruguayi csávó, nekik meg mondta, hogy milyen szót tud spanyolul, az a maszturbálni volt. na már ez fura, de főleg amikor nem értettük, hogy mit mond, és rákérdeztünk, mindig halkan mondta ki a "csúnya" dolgokat, néha még a száját is eltakarta. na már alapból ez egy kicsit röhejes volt, szóval nevetnünk kellett. aztán kifakadt. hogy az ő hazája ennél sokkal konzervatívabb, ők nem szoktak ilyenekről beszélni, főleg nem ha az ember kb. először találkozik a másikkal. itt meg a magyar csávó először azt tanítja meg neki, hogy geci, a spanyol kb. első kérdése, hogy milyen gyakran maszturbál, ezzel ő nem tud mit kezdeni. kultúrák közti különbégekből fakadó nehezségek csodálatos példája.

a második vizsgára a lengyelekkel együtt tanultam. hasznos volt, felosztottuk a kötelező cikkeket, és úgy mondtuk el egymásnak. mint otthon. csak angolul. de nagyon élveztem!

a vizsga viszont nehezebb volt, mint amire számítottunk. azért remélem meglesz. (ezt a kérdést most nem taglalom tovább, bár sokat tudnék írni róla, nem hiszem, hogy olyannyira érdekel titeket.) eredmény sokára lesz.:)

ezután a vizsga után beültünk kávézni a 3. legkedvencebb helyemre a chatleroi-ba. pontosabban én rumosteáztam. tökjó végignézni a társaságon, hogy mennyire együtt vagyunk most, és tökrossz belegondolni, hogy pl. a bolgárok már pénteken hazautaznak. nehéz úgy élvezni a pillanatot, hogy tudom, hogy milyen kevés időnk van már.

egyéb apróságok pontokban, mert még mindig szeretek pontokba szedni.

• lucy is lehullatta a virágait, gondolom érzi, hogy elmegyek.
• a belgák hivatalosan használják (bent van a szótárban állítólag) a meg/le/rá-gúglizni szót (google - gegoogelt ha jól emlékszem, de nem vagyok benne biztos, a google fordító így nem ismeri, pedig neki aztán igazán kellene)
• elszakadt a bicajom első féke. egy ideig használtam így, de aztán egyszercsak befogott, és nem tom kiengedni
• építettem egy hóembert (igen, van egy kis hó még mindig) a szépművészeti múzeum mellé
• a régi, az új, a kölcsön és a kékből megvan a kék, bár még nem akarok házasodni, csak úgy éreztem, hogy ez nekem kell, s leginkább innen kell
• elkapott a vásárlási láz, úgyhogy a mai (illetve már a tegnapi) napon egy nadrággal és egy sapkával és egy-két egyéb dologgal lettem gazdagabb, és viszonylag kevés euróval szegényebb, szóval jó napom volt
• valóban nem szeretek már mosodába járni, jól mondtad, ancs, totál időkiesésnek érzem az egészet.

no ennyi mára. csütörtökön vizsgázom, gondoljatok rám. ez most annyira nem para, de jó lenne, ha jó lenne.

Szárnya van, de nem madár,
repülogép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
í gy ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye -
és reggel az utca, a puszta, néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

reggel elhagytam a kis szobam 1km-es korzetet, es meglepve tapasztaltam, hogy meg igenis van ho nehol. bar sok helyen mar inkabb csak jeg. szoval a korabban kozolt informacio errol teves volt.

tul vagyok az elso vizsgalon. szerencsere ilyen gondolkozos volt, nem nagyon elmeleti, eseteket kellett megoldani, es ez egesz jol ment. szoval tok orulok. :) eredmenyt csak valamikor februar vegen kapunk leghamarabb.

most pedig egy ujab esettanulmanyba kezdek, de ezt most nekem kell megirnom, es meg ma le is adnom, szoval uccu nekilatok rogton!

amit még muszáj elmondanom: a google fordító a legjobb barátom, legsegítőkészebb társam!

elolvadt az a kevéske hó is.

két nap után kidugult a fülem, ami 11000 m magasban bedugult.

elég hamar visszaszoktam az itt-hez (pl. a szelektív hulladékgyűjtéshez, mohamed néha, és ugyan csak rövid ideig, de nagyon hangosan szóló zenéjéhez, ahhoz, hogy állandóan levágódik a biztosíték és ezért állandóan le kell menni a pincébe...)

meg vagyok fázva, mert mocskosul hideg van a házban. még nem adtam vissza a régi radiátoromat, úgyhogy most két radiátorral fűtök, amióta itt vagyok, foghagymát eszem minden nap (el sem merem képzelni, milyen lehet nem bedugult orral beleszagolni a szobámba), mézes citromos teát iszom, amitől már lassan herótom lesz, pedig csomó fajta van itthon, vitamint szedek, néha még egy neocitrant is megiszom, sőt, amíg volt, pálinkával is gargarizáltam. de nem nagyon vagyok jobban.

pálinka már nincs, mert ma megittuk. visszajött anett is, és szerveztem neki egy picike meglepi szülinapi "bulit" a konyhába. itt voltunk 7-en, főztem nekik egy levest, énekeltünk, amikor megérkezett a kisasszony. nem is akárhogy: magyarul! megtanítottam a kedves külföldi barátainknak a "boldog szülinapot" kezdetű (és folytatású) nótát, szóval szupcsi volt.

sikerült a dutch vizsgám, bár ezt már sokan tudjátok.

most a pénteki vizsgámra készülök, de közben még egy leadandót is kell írnom péntekre, és hát nem állok valami jól. most ennek ellenére nagyon nyugodt vagyok, de néha iszonyúan tudok stresszelni a dolgon. jövő hét csütörtökig 3 vizsgát letudok, ha minden összejön, addig meg remélem kibírom valahogy. szorítsatok nagyon! jajj.

nagyjából hajnali 2-kor keltem budapesten, és 11-kor már a hideg szobámban voltam itt antwerpenben. és nem kellett egyedül taxiznom, és várnom sem.:)

most megint fura, hogy itt más nyelven beszélnek, már épp kezdtem megszokni otthon, keskenyek a lépcsőházak, hideg van, és nem magyarázom, csak most furcsa újra itt lenni. de valahol pedig olyan természetes is.

és nem akarok tanulniiiiiii!!!

boldogan jelentem - bár legtöbben már tudjátok - hogy itthon vagyok.:) antwerpenért 2 könnycseppen hullajtottam, mindig elfelejtem, hogy a körülöttem levő emberek értik, amit mondok, és meglepődök, hogy magyarul vannak kiírva az utcára dolgok. a macskáink meghíztak, a mamit nem tudtam megölelgetni, mert meg van fázva, a hó annyira nem fura, mert az utoldó 2-3 napban antwerpenben is volt.

és így az éj leple alatt az elmaradásaimat pótolandó épp az "új" képeket töltögetem fel ide: http://picasaweb.google.hu/tocika863 - ez az új hely, mert a 2. album is betelt már.

holnap, holnap, holnap. el sem hiszem.

ugye van hó? itt van. azt mondják, 5 éve nem volt ilyen nagy (amúgy nem nagy..).

holnap hazamegyek!

párizs gyönyörű. rengeteg-sok mindent láttunk, sok érzelmet keltett bennem, vagy csak hozott elő belőlem, nagyon elfáradtam és fel is töltődtem tőle egyszerre. idő hiányában és mivel talán már nem is olvassátok a blogom (:P) igyekszem tömören osszefoglalni ezt a négy napot.

mivel csütörtökön pálinka partyba mentünk még, kb. 4 órát alhattam otthon, és vagy 6-ot a buszon. mert 6 azaz hat óra volt a buszút. hülyeség, mert brüsszelből kb. másfél óra alatt oda lehetett volna érni. na jó, legyen kettő. szóval legközelebb inkább a valamivel drágább vonatot választanám.

a szállásunk korrekt volt, nem volt vmi szép, de meleg volt bent.:) a két török lánykával laktam egy szobában és egy ausztrál csajszival, aki nem velünk jött, de már nem volt 3 ágyas szoba, amikor foglaltam. de szerencsénk volt vele, ari volt. ja meg azt tudnotok kell, hogy sokan mentünk, összesen 14-en (a csoportunkból). bár másnapra már csak 13-an voltunk, mert majácska beteg volt nagyon, és úgy döntött, inkább hazamegy.:( de még 13 emberrel sem volt egyszerű mindenhová együtt menni, várni, stb. de jó kis tímbulding volt, ahogy lengyel barátom, piortcska mondaná.:)

miután lecuccoltunk, egyből útnak eredtünk, és első utunk az eiffel toronyhoz vezetett. már sötétedett, széen ki volt világítva, épp csillámlott, amikor először megláttuk. talán akkor hittem el először, hogy tényleg párizsban vagyunk.:) hatalmas az a torony! felmentünk a tetejére, ahol nagyon hideg volt.:) de szép a kilátás nagyon!!

után lementünk és a torony mellett végigsétáltunk a karácsonyi vásáron, majd megnéztük az esti torony-kivilágító-showt. közben forraltboroztunk, és örültünk magunknak.:)

majd sétáltunk egyet a champs élysées-n, ahol szintén végig álltak a karácsonyi vásárosok. az egész város ki volt világítva a karácsony jegyében, jajj, nagyon élveztem!

szombaton a louvre volt az első uticálunk. és kb 4-5 órát töltöttünk ott, tényleg nem lenne elég egy hét sem, de nagyon-nagy élmény volt!! alapból az, hogy mennyire hatalmas, ugyan már hallottam, hogy nagy, de nem gondoltam volna, hogy ennyire! csak néhány dolog, amiket láttam: természetesen a mona lisa-t, a miloi vénuszt, a cupido és psyché szobrot (ami gyönyörű, a legszebb szobor, amit valaha láttam!), igazi múmiát, azt a festményt chopin-ről, ami minden ének könyven benne van, madame recamier-t, és még sorolhatnám..

utána elmentünk egy gyorsat kajálni, ahol elvesztettem a gyönyörű új pöttyös esernyőmet, amit akkor vettem, amikor ancsáék itt voltak.:( tipikus kata.. (de azóta már pótoltam az eseryő-hiányt, egy ugyanolyan átlátszó-lila-pöttyössel.:) )

úton a sacre coeur felé, egy magyar kajáldába botlottunk, odarohantunk anettal, és csorgattuk a nyálunkat, készítettünk fényképet, amikor néhány ember jött a járdán, és az egyik megszólalt: "jobb, mint magyaroroszágon, ugye?" - hogy az ember mindenhol magyarokba botlik?! :)

a sacre coeur szép, de azt nem értettem, hogy miért kell ennyire szigorúan venni, hogy ne készítsenek az emberek egyetlen fényképet sem bent. pl. egy pasival kitöröltették a képeit. engem szerencsére nem vettek észre.:) szóval képet nem lehet csinálni, de ott van bent a templomban a bolt, ahol lehet képet venni. és a másik oldalon meg van ilyen gépezet, ahova bedobsz vmilyen aprópénzt és két eurót, akkor az aprópénzedre rányom egy kis sacre coeur-t. totál kiábrándító, hogy mennyire a pénz körül mozognak. de maga a templom tényleg szép volt. és a kilátás is a dobról, amire épült.

a kilátó "teraszon" megjelent 5 srác, magnóval, kihangosítóval, és elkezdtek táncolni. kedves barátnőim, ezt látnotok kellett volna! azt hiszem sokról árulkodik, hogy leültünk nézni, és sikítozva tapsoltunk nekik. :D

sétálgattunk a montmart-on, megnéztük kívülről a moulin rouge-t, és elmentünk abba a kávézóbal, ahol a filmben amelie dolgozott. kissé mondjuk le van élve, és minden tele van amelie képekkel, és rá utaló dolgokkal, sztem kicsit túlzásba vitték ezt, de az amarettos kávé, és a tudat, hogy "itt dolgozott amelie" csodás volt.:)

este kicsit borozgattunk a szálláson, de 11-kor (!) kidőltünk. nem is csoda, hosszú nap volt.

a vasárnapi program: notre dame, versailles, orsay múzeum.

a notre dame-ban épp mise volt, amikor ott voltunk. ez szintén ilyen fura dolog volt nekem. én tuti utálnám, ha épp misén ülnék, hogy közben turisták százai váltják egymást. de a másik oldalon állni persze érdekes volt. tényleg van valami abban a templomban azon kívül, hogy gyönyörű, és hatalmas.

vesailles. csak a kertet néztük meg, nem mentünk be (idő és pénz hiányában). hatalmas az a kert. és talán a legtalálóbb szó rá, hogy pompás. nagyon durván meg van tervezve, sokat adtak a pontos geometriai formákra. az mondjuk sajnos, hogy tél volt, és nem nyár, el sem tudom képzelni, milyen csodaszép lehet ez nyáron. mert most ugye nem voltak virágok, és a szökőkutak közül is csak 1-2 működött.

az orsay múzeumról azt kell tudni, hogy valaha egy vasútállomás volt, és totál megvan ez a tipikus formája, mint pl. a nyugatinak. és van egy hatalmas, és oooolyan csodaszép óra a falon, hogy húha. ancsa, sajna nem láttam a képedet, mert voltak részek, amik le voltak zárva felújítás miatt.:( de láttam egy csomó van gogh-ot, monet-t, manet-t, gauguin-t, delacroix-t... ideiglenes kiállításnak pedig james ensor alkotásai voltak, aki oostendei, és tök vicces volt párizsban újra látni azokat a képeket, amiket itt antwerpenben már láttam párszor. és az is tök komoly volt, hogy a világ minden részéről hozattak képeket tőle, amerikától elkezdve japánig. bár az igazság az, hogy én őt annyira nem szeretem, csak azért örültem neki, mert belga.:) a másik ideiglenes kiállítás meg nagyon nekem való kiállítás volt, de majd töltök fel képeket, és akkor meglátjátok.

este "kendős" estét tartottunk. felpróbáltam merve kendőjét, de úgy, ahogy tényleg kell lennie. alatta a kicsi kendő, abszolút a divatos móron.:) merthogy kaptunk komoly "okatatást" arról, hogy milyen kendő-stílus a divat most, és mi nem, hogy hordják a kendőt a törökök, hogy az arabok, stb. és érdekes volt látni, hogy ők mennyire szeretnik ezt az egész kendőzést, és hogy mennyire felháborítja őket, hogy vannak helyek, ahol nem hordhatják, emberek, akik lenézik őket emiatt, stb.

hétfőn elmentünk a père lachaise nevű temetőbe, megnéztük chopin, jim morrison, edith piaf és oscar wilde sírját, közben egy párizsi csövessel kommunikálgattunk. utána én leszakadtam a többiekről. el akartam menni megnézni a picasso múzeumot, de nem találtam meg, és ugyan biztosan tudtam, hogy jó helyen járok, nem tudták a környékbeliek megmondani, hol van. így fogtam magam, és úgy döntöttem, csak sétálgatok, és magamba szívom a város illatát. jó döntés volt.

az út hazafelé is hosszú volt, de anett mellett ültem, és mivel más magyar nem volt rajtunk kívül a buszon, kibeszélhettünk minden témát, amit nem rösteltünk, úgysem értette senki.:) és volt egy tök jó pillanat: kinéztünk az ablakon, és épp egy coca-cola kamiont előztünk meg, azt a mikulásosat, pontosan olyat, pontosan úgy kivilágítva, mint a reklámban van.:)

ah párizs. bár el tudnék mesélni mindent. de nem tudok. nagyon jó volt. nagyon.

mivel holnap hajnalban indulok párizsba, nem lesz már időm írni, úgyhogy írok egyből a hétről is.

hétfőn itt volt a házi néni. és mivel én a konyhában kajcsiztam, teát készítettem, megkérdeztem őt is, hogy kér-e egy teát vagy egy kávét. amire annyira zavarba jött, hogy 3 másoperc alatt 5féle választ adott.:D végül kért egy teát, de kiviharzott a konyhából (intézkedett közben, stb.) majd visszajött és elkezdett velem beszélgetni. kifejtette hogy ez még talán nem is fordult elő, hogy megkínálták itt teával vagy kávéva. ez tök fura nekem.

du. katácskával tanultunk a de vagantban. megírtuk a prezentációnkat a tanulási zavarok magyarországon témából. végre talátunk egy olyan helyet, ahol van ingyen net, és lehet kávézni közben. így azért elég más tanulni. de a net (elvileg) csak egy órára ingyenes, így hogy bebiztosítsuk a további ingyenes nethasználatot, megkínáltuk a pincér bácsit a piros mogyorossal, amit ancsától kaptam. (tudom, számító dögök vagyunk) és olyan cuki volt, adott nekünk cserébe egy tök nagy fehércsoki macit.:)

este a de profban erotika party volt, a két sztriptiztáncost lekéstem, de mondták, hogy örgek voltak és rondák, szóval nem maradtam le sokmindenről. és egy (harmadik?) pasi nemsokkal azután kezdett neki a táncának, hogy odaértem. de ő is elég visszataszító volt, ráadásul gladiátor ruhában nyomult, úgyhogy inkább elvonultunk a hely egy másik sarkába.

kedden du. egy belga profilozó jött igazságügyi pszichóból órát tartani. igen, ez csak mégjobban megerősített, hogy én is vmi ilyesmit szeretnék dolgozni. nem mondom, hogy ezt, mert magyarországon két profilozó dolgozik, egy szociológus és egy pszichológus, szóval elég esélytelen, de majd meglátjuk.:)

este borkostolás volt a magyar hét keretein belül. magyar borok. úúúúúgy hiányoznak a jó kis magyar borocskák!! utána elmentünk a de muzébe, és végül ott tanítottam a kedves érdeklődő fiatalokat magyar népdalolni. lefodítgattuk őket, nagyon klassz volt. és tök arik voltak, kitalálták, hogy alapítanak nekem fan clubbot.:D buliztunk is még utána egyet, szóval tényleg nagyon jól sikerült.:)

tegnap délben magyar (?...) gulyást ebédeltünk. amit jól elrontottak szerintünk, mert sótlan volt, kevés volt benne a paprika és a bor is. szóval nem volt jó íze.

este dutchon megtudtam, hogy jövő héten lesz a vizsga. ez vicces olyan szempontból, hogy én hétfőn jövök vissza párizsból, tehát hogy mennyit fogok tudni tanulni, az kérdéses.. szóval szerdán este héttől tessék nekem nagyon szorítani!!!

ma előadtuk a prezentációnkat katával, és úgy érzem, hogy nagyon ügyesek voltunk. sztem a mi előadásunkra figyeltek az emberek a legjobban, igazából élveztem is.:)

utána elmentünk a másik kampuszra, mert ott meg csokis palacsinta tortát árultak (szintén a magyar hét keretein belül). este pedig pálinkaparty lesz. ami nagyon klassz lenne, ha nem kellene 5:45-kor a buszmegállóban lenni..

jövő héten még igyekszem írni, ha nem sikerülne, akkor remélem a szünetben találkozunk!:) úr isten, hihetetlen, 9 nap és magyarországon vagyok! :)

múlt héten csütörtökön este megérkezett anikó. olyan fura volt. megérkezett, és most éreztem úgy igazán először azt, hogy ez nemcsak az én városom, hanem az övé is legalább annyira. ami persze eddig is evidens volt, de még nem éreztem ezt. amikor itt voltunk nála tavaly, sokkal inkább olyan volt, mintha egy más város lett volna ez. különös érzés volt. de sztem neki még furcsább, hiszen ő előbb volt itt, és nem tudom miért, de úgy érzem, ez is számít. a lényeg, hogy nem vagyunk önző barátnők, és meg tudunk osztozni ezen a gyönyörű, imádható városon.:)

nagyon-nagyon sok mindent csináltunk. és azért is volt olyan más, hogy ő volt itt, mert totál más dolgokat csináltunk, mint a többi kedves ideérkezővel. nem mentünk közösen városnézni (ami a többiek itt töltött idejének nagy részét kitöltötte), vagy legalább is nem úgy. nem terveztem el előre, miket csináljunk, hogy ancsi tudja eldönteni, mert sztem én is erre fogok vágyni, ha mondjuk egy év múlva visszajövök.

fritjeseztünk a maxban, söröztünk a muzeben, jenevereztünk a de vagantban (diós és kókuszos), és azon kaptuk magunkat, hogy már két óra is elmúlott, csak beszéltünk, és beszéltünk. amióta ismerjük egymást, még nem volt ilyen, hogy ilyen sokáig ne találkoztunk volna. volt mit pótolni, és ez jó érzés.

pénteken - ez elég lehúzós, de  - tanulnom kellett. megírtam/befejeztem két dolgozatot (addig ancsa barátnősdizett másokkal, stb, tehát nem szobrozott mellettem, hehe) és este egy isteni vacsorát költöttünk el együtt, egy csodás helyen. abban az utcában, ahonnan a legszebb a katedrális, egy pincehelységben, ahol csak gyertyafény világított. nagyon romanikus volt. huh..:)

szombaton reggel piacoltunk, és a marokkói standnál ettünk ilyen pitába csomagolt marokkói kaját: nem akarok hülyeséget írni, de asszem kecskesajt (?) volt benne, olíva bogyó (az enyémben), és ilyen méz-szerű édeskés öntet. mindehhez édes mentateát ittunk. fenséges volt ez is.:D

délben megérkezett loes is (anikó holland barátnője, bár legtöbben ismeritek már), és ez a megérkezés igen kalandos volt. ugyanis loesnak közben lemerült a telefonja, nem tudta hol lakom, mi meg nem tudtuk, mikor érkezik. szóval végül loes megoldotta a problémát: vett egy új telefont.:D de ez még nem volt elég, mert a régije sztem a telefonmemóriába mentette csak el a telefonszámokat, és nem tudta ancsa számát, és az esemesek is a telefonra mentődhettek el, szóval nem tudott felhívni minket, csak miután anikó megírta neki az újabb esemest, hogy hol lakom (amit elírt, szóval loes először máshová ment.:) de legalább a közelbe csak).

ezen jókat röhögtünk utólag. én még azon is a mai napig kacarászok, hogy loes hozott mindnyájunknak betűcsokit, amit itt tök nagy divat sinterklaaskor adni, és ugye másnap sinterklaas volt. no de már nem volt k betű nekem, úgyhogy vett egy x-et, mert az hasonlít legjobban a k-ra.:D

du/este eszterhez mentünk el. eszter anikóval lakott itt egy éve, ő is erasmus diák volt, itt megtalálta élete szerelmét, otthagyta a magyar pasiját, ideköltözött és szeptemberben összeházasodnak. szóval megnéztük a közös lakásukat. jó volt elnézni ezeket a lányokat (loest, esztert, evát, ancsát), hogy visszajöttek, és van köztük egy kapocs. remélem, nagyon, hogy ez nálunk is meglesz valahogy így. de úgy érzem amúgy, hogy igen.

este kagyleszt főztem, portót ittunk hozzá, szóval ismételten jót vacsiztunk, úgy értékeltem. majd elmentünk bulizni a de profba, ahol a mi erasmus partiaink vannak, és ahol ancs közelebbről megismerhette a barátaimat.:) höh, elég jól sikerült buli volt ez, én nem is tudom pontosan, de olyan fél 6 körül jöttünk haza.

másnap du. loes hazament, mi pedig elidultunk brüsszelbe. nem tudom igazán leírni azt az érzést, hogy ott voltunk kettem ebben a fővárosban, távol az otthonunktól, fiatalon, boldogan. majd egyszer talán kifejtem.

út közben betértünk egy templomba, mert nyitva volt, és épp egy koncert volt bent, egy nő énekelt néhány hangszer kíséretével. betlehemek voltak felíállítva, és végül észrevettük, hogy majdnem mindegyik egy másik országból származik. sajnos a templom egyik nagy része le volt már akkor zárva, így ha volt is magyar, azt sajnos nem láttuk. de nagyon szép volt!!

ezután felsétáltunk a grote marktra, ahol a városháza ki volt világítva, és a világítás a zenére változott. egy nagy kéken kivilágított karácsonyfa volt a tér közepén, ami nekem egy kicsit ilyen másviláginak hatott a kék fény miatt, vagy ilyen űrbelinek, vagy nem is tudom, de maga az összhatás jó volt. egy hatalmas betlehem is állt a karácsonyfa közelében, embernagyságú bábukkal. és meg kellett állapítanunk, hogy máriát nagyon-nagyon szépnek ábrázolták.

megnéztük még a vásárt, ittunk forraltbor, mentünk az óriáskerékkel, elnézegettük az embereket a tér közepén kialakított koripályán, a gyerkőcöket a körhintán, merthogy a belgáknak ezek mind a karácsonyi vásárhoz tartoznak. klassz volt ezt megtapasztalni.

volt még egy sztori, amitől szintén mindig mosolyra görbül a szám. úgy dötöttünk, hogy ha már belgium, meg karácsonyi vásár, iszunk egy jenevert. a bácsi, aki árulta, rá akart minket beszélni az 5-öt fizet hatot kap akcióra, na de hát azért mi fejenként csak egyet akartunk inni. úgyhogy kikértük a két jenevert (almás és amaretto krémes), és rákérdeztem, hogy így nem jár-e az akció.:) s mivel olyan szépen tudunk mosolyogni ancsával, így is járt.;) úgyhogy még megkostolhattuk a ribizlis jenevert is.:D

és hétfőn kora délután újra egyedül maradtam. ami már régóta nem igaz. csak akkor éreztem ezt, amikor dávidék mentek el, azóta hiába hagy itt végül mindenki, azt érzem, hogy itt is itthon vagyok, és nem vagyok soha egyedül. vannak barátaim, és élményeim. ilyen szépek.:)

mert már a vonaton ül, kb. egy óra és megérkezik.:) olyan érdekes, hogy mindenkire mennyire másképp várok, mennyire másképp készülök. jó, ő mondjuk speckó eset, elég nehéz előre tervezni, mert már kb. mindent látott, úgyhogy nagyon újat mutatni nem tudok, csak a barátaimat kb.:)

ma volt egy o-óó szitu. bicajjal nem nagyon szoktam betartani a közlekedési szabályokat, mert már ismerem a járt utakon a lámpák működését, és tudom, mikor lehet átmenni a piroson. és ezt rendszeresen megteszem. de ma nem vettem észre, hogy a másik oldalon a bicikliken két redőr ül. azért nem vettem észre amúgy, mert valahogy még nem épült be a sémáimba, hogy a bicajos rendőröknek narancssárga a kabátjuk. az hagyján, hogy a piroson átmentem, de a szembelevő sávban is gurultam vagy 10 métert és a villamossínek között is, ami azért eléggé a tilos kategóriába tartozik (amúgy nem para, csomószor csinálom). és a ráadás az volt, hogy nem volt világításom. az mondjuk már nincs egy hónapja )a dinamó nem szorult eléggé a kerékhez, és én nem mertem jobban meghajlítani, nehogy letörjön). szóval a rendőr szólt valamit hollandul, amit ugye nem értettem, és hát nem álltam meg, mert azért az út közepén a szembe sávban talán nem kéne, utána meg nem akartam már..:) de hát ki gondolta volna: utánam jött az egyik. hátranéztem, és egyből mondtam, hogy tudom, tudom. hát ha tudom, miért nem világít a lámpám. óóó, ez egy nagyon újkeletű probléma, nem megy a dinamóm. hát persze, be kellene kapcsolni. de nem megy. emeljem fel az első kerekem. felemeltem, megpróbálta, nem ment, letettem megnyomkodta. emeljem fel megint. felemeltem, megpróbálta, ment. óóóó, nagyon köszönöm! rámnézet, szép napot kívánt és elment. szeretem az itteni rendőröket.:)

avagy az elmúlt hetem. pontokban.

• már az utazás alatt bőrig áztunk, pedig csak egyszer kellett átszállni
• egy kasterle nevű helyen voltunk - egy erdőben
• több házban szállásoltak el minket (kb 5), a házak között olyan 5 perc sétányi távolság volt, világítás természetesen egy erdőben nincs, úgyhogy éjjel elég izgis volt pl. hazamenni (főleg amikor három csoporttársam kitalálta, hogy követnek minket, és egyszer csak előugrottak a dzsungelből, hah)
• egész héten esett az eső, ennek volt egy számomra kedves és egy rossz következménye:

1. végig gumicsizmában nyomultam és esernyővel jártam keltem (egy idő után már akkor is, ha éppen nem esett - rájöttem ugyanis, hogy teljesen mindegy, hogy csukott vagy nyitott állapotban tartom)
2. jópáran megbetegedtek. pl. anettnak haza is kellett mennie, mert ő meg elkapott vmi influenzát, a tábor végére kb mindenki köhögött, orrot fújt, stb.

• levágtam Mariann haját is, és azóta jifko is megkért, hogy vágjam le az ővét is :)
• sok-sok műhelymunkán vehettünk részt, volt ami nagyon szupcsi, volt, ami uncsi volt.
• esténként különböző szociális programokkal szórakoztattak minket, vagy mi magyunkat: táncház, filmnézés, buli.
• két este pultoslánykodtam, és nagggyon élveztem.:) érdekes élmény volt angolul fejben számolni..
• elmentünk páran egy intézménylátogatásra, egy ilyen nevelőotthon szerű intézménybe. nem írok róla sokat, bár tudnék, mert nagyon komoly volt, csak annyit, hogy az ott lakó 80 gyerekre 6 azaz hat pszichológus jut!!!
• megismerhettük jifko, a bolgár fiú másik hangját. mert azt már ugye írtam, hogy neki nagyon magas hangja van. no de van neki egy nagyon mély is, amit ugyanolyan könnyedséggel használ. hihetetlen az a változás, amit "csak" a hangja okoz. (azért nem a mélyet használja amúgy, mert ijesztőnek találja)
• és ha már szó esett a hangokról, nem tudom említés nélkül hagyni a színeket: gyönyörű ősz volt az erdőben, és még soha nem láttam olyan zöld színt, mint amilyen a szomszédos mező volt. a képek azért nem adják vissza teljesen a valóságot, de nézzétek meg.

no mára ennyi. most tanulok. pusszanat!

kelet-európai vacsi

körözöttel, kumplipaprikással, lecsóval, a mami vaniliás kiflijével, kétféle lengyel kajával (képtelen vagyok megjegyezni a nevüket, az egyik ilyen káposzta-izébizé, a másik tésztába csomagolt vagy husis vagy gombás cucc - konkrétan :) ), sima vörös és forralt borral, egyéb desszertekkel. mozdulni nem tudtunk vacsi után, ezt gondolom nem kell ecsetelnem. úgyhogy lefeküdtünk a szőnyegre, és így próbáltuk megváltani a világot.

mechelen  és a játékmúzeum

imádtam. maga a város tipikus, a grote markt ugyanolyan szép, mint minden városban, amit eddig láttam. és a játékmúzeum, hát az egyszerűen fantasztikus!! az egyik emeleten időszakod kiállítás van, ami most a playmobil volt. nem gondoltam volna, hogy ennyiféle játékot dobtak ki. a másik emelet telis-tele régi játékokkal, vonatokkal, mackókkal, logikai játékokkal, legóval, kisautókkal, repülőkkel, kis katonákkal, és még sorolhatnám. a legalsó szinten pedig játszani lehet. bebújtunk az eperbe, a kisházba, legóztunk, és tökre gyereknek éreztem magam - tényleg!! este még egyet sétáltunk a városban, török kaját ettünk a török lányokkal (négyen voltunk, a két merve, patryk és én), és amilyen kis csendesen indult a nap, a lányok annyira megnyíltak a végére. mert róluk tudni kell, hogy ilyen kis csendesek. legalább is hozzánk képest.:) számomra totál sztereotípia-romboló volt, hogy még dohányoztak is, fura látvány (számomra) kendős lányokat dohányozni látni. azóta már megszoktam.:)

éjszaka betoppanó vendégek

akik nem hagyják a rendes diákot tanulni. anett, jeroen és egy peter nevű fiú ugyanis megérkeztek este egy üveg jenever és egy kis üveg wisky társaságában. peter nagyon-nagyon jól gitározik, és rá is kattant a gitárra lent a konyhában - legnagyobb örömömre. még volt néhány halvány próbálkozás tanulás tekintetében, jeroen segített fordítani kicsit, de hamar feladtuk, mert nagyon lassan ment. de nem panaszkodom, örültem nekik.:)

kata anyujával ebédelés

ugyanis most ő volt itt. sőt már a kelet-európai vacsin is ott volt, ő hozta a koblit a paprikásba, és a paprikát a lecsóba. és vasárnap megebédeltetett minket ott, ahol apáékkal is ettünk, amikor ők voltak itt. úgyhogy az ilyen szülős hely.:) és kaptunk miki csokit, állítólag a magyar mikulás küldte, szóval egy kicsit az anyukánk volt.:)

közös török süti sütés

a nagy délutáni közös tanulás után kedves török lányainktól/kal átvonultunk piotricskáék lakásába, és török sütit tanultak sütni a többiek, nekem meg randim volt.:D de a süti isteni volt, tervezek karácsonyra sütni egy adagot. aztán ha jó lesz, kaptok ti is, akikkel nem karácsonyozom együtt.:) a lányokra való tekintettel nem ittunk egy kortyot alkoholt sem, de így is olyan szupi buli kerekedett: török zenét hallgattunk, török táncokat tanultunk. ilyen alkalmak után nem is értem, miért iszik az ember.

és a hét mondata: zsebemben alma van. :) nem tudom, hogy jutott ez eszembe, valahol nagyon mélyen lapult az agyamban, de egyszer csak kipattant, és tényleg. a törökök majdnemhogy ugyanígy mondják ugyanezt.

egy kelet-európai vacsi, mechelen és a játékmúzeum, éjszaka betoppanó vendégek, kata anyujával ebédelés, közös török süti sütés és sok-sok vicces dolog és tanulás után, most felkaptam a gumicsizmám és indulok a konferenciára, ami egy erdő közepében lesz. péteken jövök, s beszámolok! :)