múlt héten csütörtökön este megérkezett anikó. olyan fura volt. megérkezett, és most éreztem úgy igazán először azt, hogy ez nemcsak az én városom, hanem az övé is legalább annyira. ami persze eddig is evidens volt, de még nem éreztem ezt. amikor itt voltunk nála tavaly, sokkal inkább olyan volt, mintha egy más város lett volna ez. különös érzés volt. de sztem neki még furcsább, hiszen ő előbb volt itt, és nem tudom miért, de úgy érzem, ez is számít. a lényeg, hogy nem vagyunk önző barátnők, és meg tudunk osztozni ezen a gyönyörű, imádható városon.:)

nagyon-nagyon sok mindent csináltunk. és azért is volt olyan más, hogy ő volt itt, mert totál más dolgokat csináltunk, mint a többi kedves ideérkezővel. nem mentünk közösen városnézni (ami a többiek itt töltött idejének nagy részét kitöltötte), vagy legalább is nem úgy. nem terveztem el előre, miket csináljunk, hogy ancsi tudja eldönteni, mert sztem én is erre fogok vágyni, ha mondjuk egy év múlva visszajövök.

fritjeseztünk a maxban, söröztünk a muzeben, jenevereztünk a de vagantban (diós és kókuszos), és azon kaptuk magunkat, hogy már két óra is elmúlott, csak beszéltünk, és beszéltünk. amióta ismerjük egymást, még nem volt ilyen, hogy ilyen sokáig ne találkoztunk volna. volt mit pótolni, és ez jó érzés.

pénteken - ez elég lehúzós, de  - tanulnom kellett. megírtam/befejeztem két dolgozatot (addig ancsa barátnősdizett másokkal, stb, tehát nem szobrozott mellettem, hehe) és este egy isteni vacsorát költöttünk el együtt, egy csodás helyen. abban az utcában, ahonnan a legszebb a katedrális, egy pincehelységben, ahol csak gyertyafény világított. nagyon romanikus volt. huh..:)

szombaton reggel piacoltunk, és a marokkói standnál ettünk ilyen pitába csomagolt marokkói kaját: nem akarok hülyeséget írni, de asszem kecskesajt (?) volt benne, olíva bogyó (az enyémben), és ilyen méz-szerű édeskés öntet. mindehhez édes mentateát ittunk. fenséges volt ez is.:D

délben megérkezett loes is (anikó holland barátnője, bár legtöbben ismeritek már), és ez a megérkezés igen kalandos volt. ugyanis loesnak közben lemerült a telefonja, nem tudta hol lakom, mi meg nem tudtuk, mikor érkezik. szóval végül loes megoldotta a problémát: vett egy új telefont.:D de ez még nem volt elég, mert a régije sztem a telefonmemóriába mentette csak el a telefonszámokat, és nem tudta ancsa számát, és az esemesek is a telefonra mentődhettek el, szóval nem tudott felhívni minket, csak miután anikó megírta neki az újabb esemest, hogy hol lakom (amit elírt, szóval loes először máshová ment.:) de legalább a közelbe csak).

ezen jókat röhögtünk utólag. én még azon is a mai napig kacarászok, hogy loes hozott mindnyájunknak betűcsokit, amit itt tök nagy divat sinterklaaskor adni, és ugye másnap sinterklaas volt. no de már nem volt k betű nekem, úgyhogy vett egy x-et, mert az hasonlít legjobban a k-ra.:D

du/este eszterhez mentünk el. eszter anikóval lakott itt egy éve, ő is erasmus diák volt, itt megtalálta élete szerelmét, otthagyta a magyar pasiját, ideköltözött és szeptemberben összeházasodnak. szóval megnéztük a közös lakásukat. jó volt elnézni ezeket a lányokat (loest, esztert, evát, ancsát), hogy visszajöttek, és van köztük egy kapocs. remélem, nagyon, hogy ez nálunk is meglesz valahogy így. de úgy érzem amúgy, hogy igen.

este kagyleszt főztem, portót ittunk hozzá, szóval ismételten jót vacsiztunk, úgy értékeltem. majd elmentünk bulizni a de profba, ahol a mi erasmus partiaink vannak, és ahol ancs közelebbről megismerhette a barátaimat.:) höh, elég jól sikerült buli volt ez, én nem is tudom pontosan, de olyan fél 6 körül jöttünk haza.

másnap du. loes hazament, mi pedig elidultunk brüsszelbe. nem tudom igazán leírni azt az érzést, hogy ott voltunk kettem ebben a fővárosban, távol az otthonunktól, fiatalon, boldogan. majd egyszer talán kifejtem.

út közben betértünk egy templomba, mert nyitva volt, és épp egy koncert volt bent, egy nő énekelt néhány hangszer kíséretével. betlehemek voltak felíállítva, és végül észrevettük, hogy majdnem mindegyik egy másik országból származik. sajnos a templom egyik nagy része le volt már akkor zárva, így ha volt is magyar, azt sajnos nem láttuk. de nagyon szép volt!!

ezután felsétáltunk a grote marktra, ahol a városháza ki volt világítva, és a világítás a zenére változott. egy nagy kéken kivilágított karácsonyfa volt a tér közepén, ami nekem egy kicsit ilyen másviláginak hatott a kék fény miatt, vagy ilyen űrbelinek, vagy nem is tudom, de maga az összhatás jó volt. egy hatalmas betlehem is állt a karácsonyfa közelében, embernagyságú bábukkal. és meg kellett állapítanunk, hogy máriát nagyon-nagyon szépnek ábrázolták.

megnéztük még a vásárt, ittunk forraltbor, mentünk az óriáskerékkel, elnézegettük az embereket a tér közepén kialakított koripályán, a gyerkőcöket a körhintán, merthogy a belgáknak ezek mind a karácsonyi vásárhoz tartoznak. klassz volt ezt megtapasztalni.

volt még egy sztori, amitől szintén mindig mosolyra görbül a szám. úgy dötöttünk, hogy ha már belgium, meg karácsonyi vásár, iszunk egy jenevert. a bácsi, aki árulta, rá akart minket beszélni az 5-öt fizet hatot kap akcióra, na de hát azért mi fejenként csak egyet akartunk inni. úgyhogy kikértük a két jenevert (almás és amaretto krémes), és rákérdeztem, hogy így nem jár-e az akció.:) s mivel olyan szépen tudunk mosolyogni ancsával, így is járt.;) úgyhogy még megkostolhattuk a ribizlis jenevert is.:D

és hétfőn kora délután újra egyedül maradtam. ami már régóta nem igaz. csak akkor éreztem ezt, amikor dávidék mentek el, azóta hiába hagy itt végül mindenki, azt érzem, hogy itt is itthon vagyok, és nem vagyok soha egyedül. vannak barátaim, és élményeim. ilyen szépek.:)