nincs kedvem most olyan sokat írni, úgyhogy hollandiáról legközelebb.
hétfőn – bár eredetileg otthon akartam maradni pihenni – csavaros buliba mentem. ennek a lényege az volt, hogy a fiúk kaptak egy csavart, mi lányok egy anyát, és meg kellett keresni azt az ellenkező nemű személyt, akinek a csavarja méret-ügyileg passzolt az anyába. és ha ez megtörtént, kaptunk egy ingyen sört. tök vicces lett volna végigkérdezni a pasikat, hogy „neked mekkora van?”, de nem tudtam. nem tudtam, ugyanis amint beléptem, és megkaptam az anyám, még le sem vettem a kabátom, máris odajött daniel, egy német csávó, aki szintén duchos, tehát már ismertem (ez azért lényeges, mert ez a játék eredetileg mégis csak azért volt, hogy ismerkedjünk..). szóval daniel csavarja pontosan passzolt az anyámba. visszamentem kérni egy másik anyát, de nem akartak adni. addig-addig próbálkoztam, amíg csak kaptam egy másikat, azt mondta a csávesz, hogy ez nagyon egyedi, nem lesz könnyű dolgom. mentem abba az irányba, ahol az ismerősök voltak, út közben egy csávó leszólított, megpróbáltuk, hogy passzol-e a csavarja, és… persze passzolt. úgyhogy nekem ennyi volt a nagy játék. ráadásul a csávó halál unalmas volt, és beszólt, hogy vigyázzak a sörrel, nehogy berúgjak. hah.
kedden mentem angolra. a tanár bácsi szép british kiejtést tanít.:) igazából nem erre az órára akartam járni, de a többi nem passzol az órarendemhez, és ez is több, mint a semmi.
aztán a délutáni órámon meg kicsit elkeseredtem, hogy mennyi sok mindent nem értek még mindig, meg amúgy is olyan lassú tudok lenni felfogás-ügyileg. de már optimistán látom a dolgokat – innen könnyebb fejlődni.:)
szerdán este volt az első dutchom. 7-től 9-ig. hú, borzasztó nehéz volt koncentrálni ilyen későn. meg most stefanie-val van nekem is órám, és ő az én volt tanáromhoz képest olyan lassú, és csomót beszél angolul órán. de legalább aranyos.:)
csütörtökön eu-s óránk volt. nem figyeltem, amikor az óraadó pasit bemutatta koen (a koordinátorunk), csak akkor kaptam fel a fejem, amikor kiejtette a száján, hogy budapesten is tanít. onnantól kezdve teljes kétség, hogy ez a férfi most magyar-e, de óra után végül megtudtam. ugyanis ekkor elmentem partykkal és piotrrel sörözni, és a tanár bácsi (kb. 40 éves, tök szimpi, lazának tűnő, de amúgy valószínűleg igen szigorú tudós) pont ugyanerre a helyre tévedt. a fiúk odahívták hozzánk, mire ő, mielőtt leült: „de csak ha a hölgy is megengedi”.:) kicsike akcentus, de nagyon kicsike. és angolul beszéltünk, de mindig volt egy-egy rövid magyar megnyilvánulása, de általában csak egy-egy szó, vagy utalása magyar dolgokra pl. quimby, tisza cipő, stb. tudta, hol van bóly, és hogy milyen nagyon szupi hely, és miután én nagyokat mosolyogtam, közölte, hogy persze, hogy tudja, hiszen ez benne van a magyar top háromban. végül vettem a bátorságot, és megkérdeztem, hogy ő most akkor honnan is van, mert igazából nem figyeltem óra elején.. és ő igazából német. miután kiderült, hogy gitározik, egy kicsit szerelmes lettem belé.:D visszamentünk együtt az academische openingre, ahol eléggé hasonló volt a helyzet a múltkori fotó kiállításhoz: sok csini néni, bácsi, ingyen kaja, pia.:) huh, de még milyenek! tudjátok, ilyen falat-kaják, de isteniek!! azt hiszem amúgy nem meglepő, hogy erasmusosok sokkal többen voltunk ott, mint belga diákok..:)
no vannak olyan dolgok, amiket már nem tudok naphoz kötni. pl. hogy már majdnem tele van a ház. ugyanis beköltözött két lány két szóbába. az egyikük holland és elfelejtettem a nevét, a másikuk belga és lotte-nak hívják.:) és lotteval letakarítottuk a gitárt, ami eddig a konyhában várakozott, ugyanis amióta itt vagyok, az a szegény gitár csak vár és vár, és senki nem veszi kézbe. be is hangoltam. szóval most boldog vagyok, hogy van egy hangszer a közelben.:) apropo, feri, remélem most már rendszeresen gyakorolsz, nem ám elhanyagolni azt a gyönyörűséget!:)
és még annyit tudok megosztani veletek, hogy megszerettem a fekete csokit.:)